A monodráma főszereplője, Z tizenöt éves korában balesetet szenved. Elüti egy autó, miközben puszta figyelmetlenségből gyalogosként átkel a piroson. A baleset következtében maradandó károsodásokat szenved, mozgásszervei helyrehozhatatlanul megsérülnek, látása véglegesen leromlik, beszédkészségét egy időre teljesen elveszti.
Szerelem és politika: az élet két fontos mozgatórugója, így a művészet kimeríthetetlen ihletforrása is.
Moravetz Levente íróként szenvedélyesen kutatja a magyar történelem sorsfordulóit és karizmatikus egyéniségeinek életét, akiket kellő tisztelettel emel történelmi színműveinek főszereplőivé, méghozzá hús-vér emberként, szeretettel és sok humorral megjelenítve őket.
A Kaláka és a Sebő-együttes Jordán Tamással közösen idézi meg József Attila költészetét egy különleges esten.
Az ötletet az egykoron legendás Merlin Kommandó „Születésnapomra” című József Attila-estje adta, amely évekkel ezelőtt nagy sikert aratott, és sokakban hagyott maradandó élményt.
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél (1933) c. novelláskötetének színpadi változata.
FÉM. Egy hely, ahol a színházat nem csak nézni, hanem megélni is lehet. Nálunk a tapssal nincs vége a találkozásnak, hiszen a ruhatárban a rendezővel találkozhatnak, a kávézópult mögött az igazgató készíti el a kávét, a színészek pedig – szerepükből kilépve – a kávézónkban leülnek egy italra, hogy találkozhassanak Önökkel. Ez a Fém Színház.
Két generáció és két világnézet kóstolgatja egymást igen szellemesen, és hamarosan kiderül: mindenkinek kapaszkodnia kell, ha tartani akarja az iramot.
Kippkopp, a gesztenyefiú tűvé teszi a rétet, hogy játszópajtást keressen magának. Ám hiába találkozik az erdő-mező állataival, senki sem ér rá játszani vele: mindenkinek fontosabb dolga van. Nemsokára a szél berepíti a rétre Tipptoppot, a gesztenyekislányt, aki éjszakai szállást keres magának. Ám sajnos nem tud segíteni neki senki, mert igazán nem tudja más, mire is van szüksége. Vagy talán mégis?
Hédi, Abigél és Bori barátnők. Évtizedekkel ezelőtt évfolyamtársak voltak az egyetemen, azóta sok minden történt velük, de barátságuk töretlen. Havonta könyvklubot tartanak, most éppen a Bovaryné a téma. A regényhez való viszonyukat erősen befolyásolja aktuális élethelyzetük: Hédi egy csúnya válás után próbálja összeszedni magát, Abigél képtelen az elköteleződésre, Bori házassága viszont tökéletes.
Allan a képzelet és valóság határán egyre lehetetlenebb helyzetekbe kerül. Vajon sikerül megtalálnia önmagát és a szerelmet?
A Jászai Mari Színház előadása bizonyára felejthetetlen pillanatokat szerez majd a romantikus vígjátékok szerelmeseinek.
„Amikor a közönség előtt állok, nagyon igyekszem egy fikarcnyit sem engedni az energiáimból. A legjobbat nyújtom, egész lelkem, egész szívem beleadom a sanzonjaimba, minden alkalommal azon vagyok, hogy emberi kapcsolatot teremtsek a nézőtérrel, közösséget találjak a hallgatóimmal…”
Mary izgatottan várja haza wimbledoni otthonába férjét, John Smith taxisofőrt, aki túl sokat késik. Az asszony ezért úgy dönt, felhívja a helyi rendőrséget, hátha hitvesének baja esett. Nem messze tőle, úgy négy és fél percnyi autózásra, Barbara izgatottan várja haza richmondi otthonába férjét, John Smith taxisofőrt, aki túl sokat késik.
“Az, ki szörnyekkel harcol, jobb, ha vigyáz, nehogy ezáltal maga is szörnnyé váljon. Ha sokáig pillantasz az örvénybe, az örvény beléd pillant.” – F. Nietzsche
Több mint 150 éve hódítja meg a közönséget mindenhol a világon ez a francia féltékenységi bohózat, amit a Nemzetibe időről időre visszatérő Silviu Purcărete állít színpadra. Az abszurd és groteszk látásmódjáról is ismert világhírű román rendező elképzelései szerint készülő előadás egyszerre ígérkezik önfeledt vígjátéknak és színházi ínyencségnek.
Szállhat egy cigaretta izzó nyomán, születhet akár az égő avarkupac pattogása mellett egy nedves őszi délutánon. Kerülhet az égre kormos kémények tömegének baljóslatú hatásaként ugyanúgy, ahogyan egy szál füstölő szelíd lelket melengető gyermekeként.
Beborít, betakar, az érzékeinkre hat, majd eloszlik. Látszólag nyomtalanul, de mégis ott marad a pórusainkban, szinte csiklandozza a bőrt, és hosszú ideig érezzük még magunkon.
Szenteste, felgyúlnak a fények, mindenki együtt, és... Kész a baj?!
Hogy döntsük el, kihez megyünk előbb, apád feleségéhez vagy anyám szeretőjéhez? Tavaly Julika babaházat kapott, idén akkor nem lesz elég a plüssmaci, egyébként is, miért kell még az unokatestvéred mostohagyerekének is ajándékozni? Miért nincs kész a bevásárlólista? És miért nekem kell már megint mindent egyedül megcsinálni? Legalább Szenteste érnél haza időben... Miért kell mindent elrontani a veszekedéssel? Mikor töltjük már tényleg csak kettesben az ünnepet?