A Liliom Produkció új musical bemutatója nem meglepő módon négy negyvenes gyerekkori barátnő (Alíz, Bella, Petra és Laura) viszontagságairól szól, akik egy Balaton-felvidéki villában töltik ,,lánybúcsújukat”.
Egy tájkép különböző korok lenyomatait őrzi, koncentrálódik benne az ábrázolt táj múltja és jelene, a természet adta letisztult formák. Elmondható ez a táncos testéről is, amelyre a művész élettapasztalatainak gazdagodása kifejezetten jótékony hatás bír: növeli metamorfikus képességét, életenergiáit felerősíti, koncentráltabbá és kifejezőbbé teszi. Eltűnnek belőle a felesleges mozdulatok, sallangmentessé válik, különleges esztétikai értékre tesz szert. A táncban önmagára találó test az élet elevenségnek reprezentánsa, annak sűrű és tömény koncentrátuma.
Mesénk egy angol kisvárosban játszódik, ahol főhősünk, Suzy édesanyjával él egy kis házikóban, igen szerény körülmények között. A Mama egyedül neveli Suzyt, akinek sem testvére, sem barátai nincsenek. Egy nap azonban ajándékot kap édesanyjától, egy kölyökkutyát. Ez az elválaszthatatlan páros együtt már minden problémát legyőz.
A háború tombolása közepette az idilli Mátraszentannán élő Tót családhoz egy nap beállít az orosz fronton harcoló fiuk parancsnoka, hogy ott töltse szabadságát. De nem ám tétlenkedéssel, hanem éjjel-nappal dobozolással.
Az interaktív mesejáték során a közönség soraiközül kikerülő „bátor lovagok” saját maguk tapasztalhatják meg, hogy a sárkány nem mindig gonosz, a királylányok pedig nem minden esetben szorulnak megmentésre.
Lehár Ferenc, Kálmán Imre, Szirmai Albert legszebb dalai, kuplé és kabaréjelenetek, a Szenes embertől a Marica grófnőig, prózák – novellák – vallomások - zene – ének – tánc – humor. A kabaréjelenetek mellett gyönyörű operett melódiákkal teszik felejthetetlenné az estét. Felcsendülnek a híres slágerek a Marica grófnő, a Csárdáskirálynő és a Mágnás Miska című operettekből.
Legjobban a nőktől féltem - mondja a fiú, akinek egyetlen nap alatt a szemünk láttára hullik szét az élete, majd veszíti el a szerelmét, és hirtelen egy önismereti zsákutcában találja magát. Házszám sehol, tábla nem jelzi a menetirányt, az útvonaltervező nem reagál, és ahelyett, hogy segít- séget kérne, lehajtott fejjel megy tovább.
Victor Emanuel Chandebise élete teljében lévő, vagyonos vállalkozó, ám egy ideje nincs jó formában. Ezt bárki megmondja, aki ránéz. Pláne, ha önmagából – olykor szó szerint – kivetkőzve viselkedik, és azt állítja magáról, hogy ő Poch, a hotelszolga.
Az ír kisváros temetőjében véges a sírhelyek száma, ezért évről évre helyet kell csinálni a frissen elhunytaknak. Mick Dowd feladata, hogy ezt elvégezze; s mindez nem is jelent neki gondot, amíg nem válik személyesen érintetté az ügyben. Barátai és ellenségei egyaránt mellette vannak ebben a nehéz időszakban; a baj csak az, hogy nem tudni, ki melyik szerepet tölti be a férfi életében…
A Közép-Európa Táncszínház társulata az óvodás és kisiskolás korosztályt célozza meg előadásával, amelyet a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Halász Judit dalai inspiráltak.
Szabad színház és derű, vidám jelenetek – ám az előadás a színházról, mint a túlélés lehetőségéről is szól a hazáját elhagyni kényszerülő beregszászi társulat előadásában.
A történet főhőse – írja Örkény – özvegy Orbán Béláné, az ő véget nem érő vitájával, szájaskodó, alakoskodó, még a hazugságtól sem visszariadó pörlekedésével. És mindenkivel, aki körülveszi. Körömszakadtáig harcol, hogy zűrzavaros, értelmetlen és reménytelen szerelmét ráerőszakolja a világra.
Egy franciaországi nyaralóban Bernard és neje, Jacqueline vendégeket várnak. Jön Bernard legjobb barátja, Robert, aki Jacqueline titkos szeretője, Brigitte, Bernard titkos szeretője. A ház ura feleségének úgy állítja be a dolgot, mintha Brigitte Robert párja lenne, de mivel Robert még sosem látta a nőt, összetéveszti a szobalánnyal. Ám beállít a szobalány férje is, Bertrand...
Egy kortárs előadás a mai ötvenesekről. Rólunk.
FÉM. Egy hely, ahol a színházat nem csak nézni, hanem megélni is lehet. Nálunk a tapssal nincs vége a találkozásnak, hiszen a ruhatárban a rendezővel találkozhatnak, a kávézópult mögött az igazgató készíti el a kávét, a színészek pedig – szerepükből kilépve – a kávézónkban leülnek egy italra, hogy találkozhassanak Önökkel. Ez a Fém Színház.
Jobb hallgatni, félrenézni, továbbmenni... És csak csendben sírni. Főleg ha nő vagy! Ez a túlélési stratégia működött a kilencvenes években a csallóközi kisvárosban, Dunaszerdahelyen, ahol borzalmas bűncselekmények tették elviselhetetlenné a hétköznapokat. Húsz évvel később Durica Katarina megtörte a csendet, és beszéltetni kezdte azokat a nőket, akik annyi éven át hallgattak, pedig tanúk voltak, tanúk és áldozatok.
Kippkopp, a gesztenyefiú tűvé teszi a rétet, hogy játszópajtást keressen magának. Ám hiába találkozik az erdő-mező állataival, senki sem ér rá játszani vele: mindenkinek fontosabb dolga van. Nemsokára a szél berepíti a rétre Tipptoppot, a gesztenyekislányt, aki éjszakai szállást keres magának. Ám sajnos nem tud segíteni neki senki, mert igazán nem tudja más, mire is van szüksége. Vagy talán mégis?