Bozsik Yvette szólóelőadása Mineko Iwasakinak, az Egy gésa emlékiratai című világhírű könyv és film főhősnőjének, A gésák gésája című önéletrajzi könyve inspirációjára született. Az előadás beavatja a nézőt a Tánc és a Művészet Asszonyai magányos, titkokkal teli, személyes világába, egy idősebb táncosnő memoárjába, aki mindig a lelkével táncolt. Az előadás használja a japán színház szertartásos elemeit, felidézve a Nō és a Kabuki színház világát is.
A csehovi hősök gyakran pont olyanok, mint mi, akik lent ülünk a nézőtéren. Mintha kicsit elveszettek lennének - akár sokan közülünk. Célokat tűznek ki, amelyekben nem is egészen biztosak. Akárcsak mi. Sokszor nem nagyon tudják, hogy merre van előre; ilyenkor gyorsan szerelmesek lesznek valakibe, remélve, hogy a szerelem megváltja őket – ezt is jó sokan ismerjük..
Egy temetés. Egy halotti tor. Három nő – és egyetlen férfi emléke, ami összeköti őket. Három különböző élet, három különböző kapcsolat, három, elsőre kibékíthetetlen sors. És egy szoba, ahol a múlt nem hagyja nyugodni a jelent.
Az iróniájáról és vígjátékairól híres Oscar Wilde 1893-ban bemutatott műve az újszövetségi időkbe vezeti a nézőt, a bibliai történetet a Nemzetiben a költői színház kiemelkedő bolgár rendezője viszi színre rendkívül látványos formában.
A digitális örömszerzés váratlanul analóg depresszióval társulhat, mert az emberi személyiséget nem lehet csak úgy lekapcsolni.
Hogyan befolyásolja a digitális világ az analóg érzelmeinket? Mit ad nekünk és mit vesz el tőlünk a technológia? Hol marad a gépek között az ember? Mit kezdjünk a valósággal, amit immár ténylegesen minden téren átsző a digitalizáció, a mesterséges intelligencia, az alternatív online én-változataink? Mit tudunk tenni a mesterséges intimitás helyett a valódi kapcsolódásokért? Miért hiszünk inkább egy alkalmazásnak mint szeretteinknek vagy önmagunknak?
Tari Annamáriával új, Üresre töltve című könyvének témájában játszunk januárban, a közönség ötletei, inspirációi alapján.
Háromtételes táncjátékunk is egyfajta boldogság keresés. Mindegyiket más-más koreográfus jegyzi (köztük két olasz balettművész) – mely egyfelől magától értetődően következik a Szegedi Kortárs Balett évtizedes kapcsolatából különböző itáliai balettintézetekkel és formációkkal, másfelől a legadekvátabb módon képes megidézni a latin életszemléletet.
E bájos mesét bizonyára minden kisgyermek ismeri már, de most végre színpadon is életre kel-e csodás történet, melyben találkozhatunk Micimackóval, Malackával és a Százholdas Pagony többi lakójával.
Egyszer, amikor a gonosz páncélfejű grafitbogarak uralkodtak az erdõben, egy éjjel gyönyörű gyógyító erejű virág nõtt a rét közepén és a varázsvirág visszakergette a szürkebogarakat a föld alá.
A RENT a rohanó élet musicalje, amelyben felkelünk, dolgozunk, fizetünk, szexelünk, tüntetünk, szeretünk, megbetegszünk, álmodunk, nevetünk, sírunk, remélünk és meghalunk. Az őrült rohanás közben pedig folyamatosan keressük a pillanatot, amiben kicsit igazán élhetünk, és feltétel nélkül boldogok lehetünk. Vajon észrevesszük, ha itt a pillanat?
„Nincs másik út. Nincs másik cél. Itt és most kell élj!”