A Macskajáték a Nemzeti Színházban újra kiváló művészek jutalomjátékára teremt alkalmat és reméljük igaza lesz ezúttal is Sulyok Mária jövendölésének: „a Macskajáték talán mást jelent majd, megváltozhat a darab hangvétele, üzenete is, de a siker nem pártol el tőle.”
A vígjáték szellemes és felszabadító – az önelfogadásról, a női összetartás erejéről és arról szól, hogy néha a legnagyobb kihívás levetkőzni – lelkileg és szó szerint is.
A Fata morgana gyönyörűen lidérces, apokaliptikus látomás a Teljességből önmagát száműző emberről. Elménket és lelkünket a kezdetektől fertőzi egy gyötrő gondolat: az én-tudat szülte elkülönültség, megosztottság és a bűntudat állandó harcba hajszol a világ ellen. Ez lett az örökségünk, és talán a végzetünk is. E szellemi pandémia oly régóta tart, hogy már észre sem vesszük, hisz beleszületünk. A fájdalmas romlásban azonban ott rejlik az átalakulás csírája – egy belső gyógyír újrafelfedezése: az együttérzés. Az empátia, ami nemcsak gyógyít, de visszaterel az emberi lét legmélyebb, legigazabb állapotához.
1947-et írunk. A világ éppen ocsúdik a borzalmakból. A csodálatos hangú, törékeny énekesnő megrázó gyermekkoron és szerelmi csalódásain túl már rég úgy hiszi, hogy minden férfi durva, és az időt leghasznosabb mulatással és ivással tölteni.. Ám ekkor megjelenik Marcel Cerdan, a „marokkói bombázó”, és örökre megváltoztatja a kis francia veréb, Edith Piaf életét..
Forrásunk a kortárs magyar költészet. Formánk a kötetlenség. Nem adózunk különös tisztelettel a felkent lírának, sokkal inkább kitereljük a verslábakat a templom elé. Szállóigék és fülbemászó dallamok kelnek útra és hirdetik, hogy a költészet ma sem egy szűk, intellektuális réteg hobbija, hanem számtalan formában velünk van.
A csehovi hősök gyakran pont olyanok, mint mi, akik lent ülünk a nézőtéren. Mintha kicsit elveszettek lennének - akár sokan közülünk. Célokat tűznek ki, amelyekben nem is egészen biztosak. Akárcsak mi. Sokszor nem nagyon tudják, hogy merre van előre; ilyenkor gyorsan szerelmesek lesznek valakibe, remélve, hogy a szerelem megváltja őket – ezt is jó sokan ismerjük..
A finom erotikával fűszerezett keserédes történet a századforduló Kolozsvárjának egyik jelentős intézményébe, a Gerendás házként elhíresült bordélyba kalauzolja a nézőt.
A székely kapu az ősi erő, a hit, a remény, az Istenhez való tartozás jelképe, kommunikációs csatorna ég és föld között. Három oszlopa a test, a lélek és a szellem egységére utal, faragásai védelmi, kegyelmi és áldást adó szimbólumok.
Egyszer, nagyon régen, az Andrássy út közelében, volt egy
kerekerdő. Annak a közepén egy domb, mellette egy almafa, amellett egy
kislány - piheni a tegnapi hosszú és vicces, fárasztó és hangos, végeláthatatlan
és picit sem unalmas játékok fáradalmait.
Mi történik, ha hazafelé menet egy pszichiáter karambolozik…
Mi történik, ha végtelenül szerencsétlen módon pont egy veszélyes bűnöző autóját töri össze…
Akkor jó esetben - nagy kínkeservek árán ugyan -, de a pszichológus és a bűnöző életre szóló barátságot köt…
Hailsham diákjai látszólag éppen olyanok, mint bármelyik elit iskola tanulói: tanulmányaik mellett alkotnak, sportolnak, barátságok és szerelmek fűzik őket össze. Egészségükre különösképpen odafigyelve, a világtól teljesen elzárva nevelkednek, hiszen arra készítik fel őket, hogy egy napon elkezdjék az Adományozást. Ők egytől egyig ezért élnek. A jövőjükről már határoztak. Csak éppen még ők nem tudják, mi vár rájuk, mindenkire, egytől egyig...
Egy fiatal pár és egy idős hölgy eltartási szerződést kötnek, a fiatalok bekötöznek a hölgy lakásába. Ám Mici, a hajdani ünnepelt színésznő titkos udvarlót talál, míg az ifjú pár váratlanul babát vár, csak nem merik bevallani.
A Nefelejcs Bábszínház zenés bábelőadása.
Marék Veronika – Erdélyi Erika: Télapó és ezüstmackó
Marci elindul egy hosszú, kalandos útra, hogy ajándékot hozzon Télapótól, a hóemberek városából kishúgának, Jutkának.
Hírek
sajnos elfogyott
