Mit tudunk Iránról azon kívül, ami a napi sajtóból eljut hozzánk?
Gondolunk-e az egyes emberekre? A személyes sorsukra. Arra, hogy a háború, az elnyomás ellenére is élik az életet.
Olvastatok iráni regényt? Elmondom nektek az egyiket.
Julia végigsziporkázik saját színes, nagyszabású életén, szerepeken, férfiakon. Aztán a korosodó díva beleszeret egy srácba, aki csaknem egyidős a fiával. Viszonyuk lesz, és hirtelen tétje lesz az érzelmeknek, a döntéseknek, az életnek...
A Víg Szalon a Vígszínház legújabb játszóhelye, egy meghitt, szalon hangulatú találkozási pont a színház művészei és közönsége számára, mely a Vígszínház kulturális témájú beszélgetéseinek is otthont ad.
Bözödújfalu egy kis meseszerű hely, ahol békében megfér egymás mellett minden vallás és felekezet: katolikus, református, unitárius, görögkatolikus, zsidó és szombatos. Egészen addig, amíg Észak-Erdély 1940-ben vissza nem tér az anyaország kebelére, és kormányunk figyelme oda nem szegeződik Bözödújfalura. Egyik nap még egyformák vagyunk, másnap már ahányan, annyi félék. És persze nem mindenkinek jár egyenlő bánásmód.
A csehovi hősök gyakran pont olyanok, mint mi, akik lent ülünk a nézőtéren. Mintha kicsit elveszettek lennének - akár sokan közülünk. Célokat tűznek ki, amelyekben nem is egészen biztosak. Akárcsak mi. Sokszor nem nagyon tudják, hogy merre van előre; ilyenkor gyorsan szerelmesek lesznek valakibe, remélve, hogy a szerelem megváltja őket – ezt is jó sokan ismerjük..
Gary úgy érzi, mindent megad a családjának. Értük dolgozik állandóan, ügyfeleivel is ezért jár el golfozni, meccsekre. Maggie magányosnak és elveszettnek érzi magát a házasságukban. Nem tudja, mit akar, csak azt, hogy képtelen így folytatni. Két középkorú ember.
A téli tücsök valamikor nyári tücsök volt. De most tél van, hull a hó és érzi jól, hogy a nyár messze van, de olyan messze, hogy már alig tud visszaemlékezni rá. Így kezdődik a meseregény, melyben a tücsök a szigeten töltött szép nyár emlékeit idézi fel.
Kisvakond a turista – Kedvenc hősünk unatkozik. Éghajlat változásra van szüksége. Unja a prágai tavaszt, a
nyarat, nem lelkesítik a barátai, mígnem döntés születik. Irány a földgömb. Azaz a föld más éghajlatú tájai. Az
utazásból sem csinál gondot, túr-fúr, mígnem kilyukad számtalan új helyszínen. Az ausztrál kontinensen
megismeri a tüskés egeret, Amerikában, Ázsiában, de még Grönlandon is találkozik furábbnál furább
élőlényekkel, mire ráeszmél, hogy a hazai barátai az igaziak és tulajdonképpen nincs is semmi probléma a tarka
cseh legelőkkel, a bohém tavaszi szellővel, így hát marad ő európai vakond.
Élőszereplős bábjáték narrációval és sok Francesco Zappa zenével.
„Döbbentem tapasztalom, hogy hiába vagyok a közepén az életemnek, hiába vagyok én a Mama, mégsem vagyok az a nagy és mindenható lény, akinek annak idején az éppen ennyi idős szüleimet láttam. Felnőtt vagyok, de nem vagyok eléggé erős.”
Ugyan ki tudná összefoglalni, mi mindenről szól a farkasok közt nevelkedett Maugli története? Szól a születésről és a halálról, a befogadásról és a kitaszításról, a csapatról és a magányról, a másságról, a gyerekkor és a kamaszkor varázslatos időszakáról – vagyis mindarról, ami egy gyerekkel megeshet.
Az Akvárium olyan előadás, amely sírásra és elmélyülésre késztet, és szeretetteljes tiszteletet ébreszt önmagunk, édesanyánk és mindazon nők iránt, akik előttünk jártak.
New York a háború utáni fellendülés optimista pezsgésében él az ötvenes évek hajnalán. A Brooklyn híd túloldalán, az olasz bevándorlók munkásnegyedében ez csak álom. Szicília ontja magából az illegális bevándorlókat, akiket bújtatni veszélyes, a kitoloncolástól mindenki retteg.
Főhőseinknek ezúttal ki sem kell lépniük rendelőjük falai közül, hogy valós és vélt ismerősök, kollégák és rokonok látogatásai tegyék még izgalmasabbá az Alex esküvőjét megelőző pillanatokat.
Szabó Borbála legújabb drámája érzékenyen és játékosan vezet végig bennünket egy évszázadon, miközben a háttérben a 20. századi magyar történelem eseményei zúgnak, suttognak, néha pedig üvöltenek.