Adott egy fiatal férfi, akinek az apja meghalt, az anyja pedig szinte azonnal újból férjhez ment. Gyanús. Hamletben zavaros indulatok dolgoznak, és miközben kétségbeesetten próbál beszélni arról, amit érez, hirtelen olyan helyzetben találja magát, amiből nem látszik kiút. Jó lenne kiszállni pedig, és elmenni innen messzire, mert ha maradunk, abba csak beleőrülni lehet. Beszélgetni kéne, de nincs idő, nincs energia, hogy jobban odafigyeljünk egymásra. Ennek pedig – sejthetjük – nem lesz jó vége.
A nyughatatlan hódító, a szabad életű sevillai nemes története számtalan szerzőt inspirált már. Aleksandar Popovski mostani rendezése A Mester és Margarita után újabb látványos előadást rendezett a Nemzeti Színház Nagyszínpadán.
Előadásunk igazi csemegének tekinthető, három rövidebb részből áll szünet nélkül, három alkotó művét láthatja benne a nagyérdemű. Különféle stílusok jelennek meg a színpadon, sokszínű világ tárul elénk. És mégis a hatás együtt még erősebb. Különböző képekbe, világokba, mozgás rendszerekbe kerülünk bele, egyikből lépünk át a másikba, mindegyik különálló egység, mindegyik más és mégis hasonló, a tánc szépségén, élvezetén át szólal meg a nyelvezetük. Az előadásban szembetűnik a másság és ugyanannyira a hasonlóság, támogatják és erősítik egymást, és az összekötő: a nyelven túli nyelv a tánc.
Önironikus este, élveboncolás szóközökkel, szerepjátékokkal a valóság elfogadásáért.
Az ember erotikus megtestesülése és tárgyiasulása. Nyilvános body shaming.
Hinta, hinta, tündérhinta, repül, szárnyal a magasba… Ha az ember hintába ül, rokon lesz a madarakkal, szivárványszín pillangókkal, kitágul a láthatára, a lentet a fent leváltja. Aztán újra ringat a hinta, fel – le – fel -le, ahogy egykor anya karja. Félelmek és szorongások huss eltűnnek, elrepülnek. A tündérhinták táncosokkal nagyon egy húron pendülnek.
A történetből megtudhatjuk, hogy hol lakik a jóságos Hétfejű Tündér, érdemes-e jónak lenni, és egymásra találhatnak-e azok, akiket maga a Százarcú Boszorkány átkozott meg, a kacsakirály és a kacsa-királykisasszony tanulságos históriájából pedig az is kiderül, hogy az önzetlen szeretet csodákra képes.
A Lábujjhegyen új évadában ismét játékra hívja egymást (és a közönséget) a két előadó, Megyeri Léna tánckritikus és Bősze Ádám zenetörténész: minden előadáson egy-egy hívószót vagy témát körbejárva idézik meg a tánc- és zenetörténet legendás alakjait, megkerülhetetlen mesterműveit és lebilincselő történeteit.
A főszereplő kisfiú szenvedélyes úszó, akit szeretett nagypapája edz. Miközben ő egyre jobb eredményeket ér el, a nagypapa viselkedése fokozatosan megváltozik: először csak elfelejt egy-két apró dolgot, aztán zavartan kezd viselkedni; elfelejti a tárgyak nevét, eltűnik, meggyanúsítja az unokáját, hogy ellopta a pénzét, végül már saját tükörképét sem ismeri fel. A fiú kétségbeesetten próbálja megőrizni a régi kapcsolatukat, miközben szégyelli és titkolja is nagyapja állapotát, mert fél, hogy otthonba kell küldeni.
"Tom Lycos – Stefo Nantsou Kövek című drámája egy rendkívül erőteljes, feszült és megrázó ifjúsági dráma. A darab valós eseményeken alapul: két fiú – egy 13 és egy 15 éves – heccből induló játéka tragédiába torkollik, amikor egy hídról ledobott kő halálos balesetet okoz.
4–8 éveseknek // 50 perc szünet nélkül.
A kis gyöngybagoly története láttán megértjük, hogy a gyermeki félelmet miként győzheti le a kíváncsiság, a szeretet és a tudás.
Több, mint 2 évtized – több, mint 600 előadás – 12 Jászai-díj jelölés – 43 orvosi beavatkozás (1 sikeres) – 17 jegyszedő nyugdíjazás – 2 színház bezárás
Felvonások száma : 2 felvonás
Az előadás hossza : 105 perc
A dráma a kommunikációképtelenségről beszél. Tudunk kérdezni egymástól? Egyáltalán akarunk? Van rá igényünk? Mitől tartunk? Vagy egyenesen félünk? Aztán meg már késő.
A csehovi hősök gyakran pont olyanok, mint mi, akik lent ülünk a nézőtéren. Mintha kicsit elveszettek lennének - akár sokan közülünk. Célokat tűznek ki, amelyekben nem is egészen biztosak. Akárcsak mi. Sokszor nem nagyon tudják, hogy merre van előre; ilyenkor gyorsan szerelmesek lesznek valakibe, remélve, hogy a szerelem megváltja őket – ezt is jó sokan ismerjük..
" .. reggel izzadva ébredünk és felsikoltunk hogy nincs ott a foga íve a nyakunkon
csak egy hajszál a torkunkon
és amikor már azt érezzük nincs tovább nem lehet tovább .. "
Az előadás egy család női tagjainak életét mutatja be négy generáción keresztül, 1920-tól a 2000-es évek elejéig. A történet alapján kereshetjük a választ arra, hogy mit viszünk magunkkal az édesanyánkkal való kapcsolatunkból az életben, mi alakul családi hagyománnyá, amit a gyerekeinknek is továbbadunk, hogyan küzdünk a saját gyerekünkön keresztül az ellen, ami a mi gyerekkorunkat tönkretette és hogy ebből a körforgásból ki lehet-e lépni.
Ray Cooney kortárs brit drámaíró bohózata az álmokról, a reményről szól, illetve arról, hogyan reagálnak karakterei, ha tapintható közelségbe hozza a sors őket vágyaikkal.
A Zenthe Ferenc Színház előadása játékosan, mégis elgondolkodtató módon mutatja be, milyen hatással lehetnek tetteink a környezetünkre. A gyerekek megtanulhatják, hogy minden élőlénynek fontos szerepe van a természetben, és hogy felelősek vagyunk a körülöttünk lévő világ megóvásáért. A mesejáték segít kialakítani a környezettudatos szemléletet, a természet szeretetére és tiszteletére nevel.
Hírek
Jegyvásárlás
