Medea és Iászon, két fiukkal Korinthosz falai előtt várnak. A fal előtt, ami mögött talán egy nap számukra is lehet otthon. Ha nincs, akkor tovább kell menni, és folytatódik az a több éves menekülés, amely valahogy sehogy sem akar véget érni.
Emma és Tom életük hétvégéjére készülnek. Kivesznek egy házat egy eldugott faluban. A helyről az a hír járja, hogy aki ott eltölt egy éjszakát, transzcendens élményben lesz része, sorsfordító felismerésekre jut és olyan kérdésekre is válaszokat kap, amelyeket fel sem tett. A fiatal szerelmespárt behűtött pezsgő várja. Boldogan koccintanak a miniszabira, amikor kattannak a zárak. Se ki, se be. Se térerő, se net, se tévé. Ráadásul lecsap a vihar, vadul tépázza az ablakokat és az idegeket. És ha mindez nem lenne elég, még egy rejtélyes látogató is előbukkan a semmiből.
Bergman kevéssé ismert önéletrajzi ihletésű drámája egyfelől egy szerelmi háromszög kialakulását, a megcsalás okait, lelki terheit, egy család szétesését ábrázolja közelnézetből, ugyanakkor egy idősödő művészember története is, akinek az írás eszközként szolgál, hogy szembenézzen a múlt árnyaival, elszámoljon saját döntéseivel és azok következményeivel.
Mary izgatottan várja haza wimbledoni otthonába férjét, John Smith taxisofőrt, aki túl sokat késik. Az asszony ezért úgy dönt, felhívja a helyi rendőrséget, hátha hitvesének baja esett. Nem messze tőle, úgy négy és fél percnyi autózásra, Barbara izgatottan várja haza richmondi otthonába férjét, John Smith taxisofőrt, aki túl sokat késik.
A vígjáték szellemes és felszabadító – az önelfogadásról, a női összetartás erejéről és arról szól, hogy néha a legnagyobb kihívás levetkőzni – lelkileg és szó szerint is.
Szállhat egy cigaretta izzó nyomán, születhet akár az égő avarkupac pattogása mellett egy nedves őszi délutánon. Kerülhet az égre kormos kémények tömegének baljóslatú hatásaként ugyanúgy, ahogyan egy szál füstölő szelíd lelket melengető gyermekeként.
Beborít, betakar, az érzékeinkre hat, majd eloszlik. Látszólag nyomtalanul, de mégis ott marad a pórusainkban, szinte csiklandozza a bőrt, és hosszú ideig érezzük még magunkon.
Saint-Exupéry saját élményét dolgozza fel: egy ízben kényszerleszállást hajtott végre a Szahara kellős közepén, ahol egyesegyedül a saját repülőgépszerelői tudására és leleményességére támaszkodhatott - továbbá arra az irracionális, ám nagyon is létező erőnek a segítségére, amit ízléstől és neveltetéstől függően, vagy Istennek, vagy a vakvéletlennek nevezünk.
A miniszter félrelép kortárs brit drámaírója, Ray Cooney bohózata az álmokról, a reményről szól, illetve arról, hogyan reagálnak karakterei, ha tapintható közelségbe hozza a sors őket vágyaikkal. A pénz mindenkit megvezet: a vagyon-hajsza fokozatosan válik abszurd bohózattá, rávilágítva mindarra, amit egy légből kapott bőrönd pénz hozhat az ember életébe. Henry Perkins szürke, hétköznapi élete hirtelen fordulatot vesz, amikor egy vonatutazás során tévedésből más táskáját megragadva hagyja el a pályaudvart. A felesége által gondosan felpakolt szendvicsek helyett vastag pénzkötegek párnázzák a táska belsejét.
A babaszínház pár hónapos és három éves kor közötti gyerekeknek szól, akik a szüleikkel nézik meg a körülbelül ötven perces előadást, ami két részből áll: egy húsz-huszonöt perces produkcióból, amit színészek játszanak, és ami kifejezetten ennek a korosztálynak a fejlődési sajátosságait figyelembe véve lett kialakítva A második huszonöt percben a nézők megismerkedhetnek a színészekkel, az előadásban használt kellékekkel, bejárhatják vagy bekúszhatják a teret.
A székely kapu az ősi erő, a hit, a remény, az Istenhez való tartozás jelképe, kommunikációs csatorna ég és föld között. Három oszlopa a test, a lélek és a szellem egységére utal, faragásai védelmi, kegyelmi és áldást adó szimbólumok.
Fergeteges családi musical a Budapesti Operettszínházban Varró Dániel és Teslár Ákos sziporkázóan szellemes szövegével és Presser Gábor varázslatos zenéjével: a Túl a Maszat-hegyen magával ragadja a kicsiket és a nagyokat egyaránt!
Egy nő elindul, hogy a párkeresés zsákutcái után megtalálja a helyes irányt egy olyan élet felé, amit érdemes élni. Útja egy idegen országon át kanyarodik vissza önmagához. Ezalatt nemcsak azt próbálja megérteni, hogy hol van az ő helye a világban, hanem arra is választ keres, hogy a mesterséges intelligencia korában mit jelent embernek lenni. Mik vagyunk és mivé leszünk, ha ezt az utat járjuk.
Szerelem, érzékiség, pénz és botrány utáni hajsza Jean de Létraz pazar bohózatában, parádés szereposztással.
Házasoknak kötelező! Szingliknek még inkább!
A dráma a kommunikációképtelenségről beszél. Tudunk kérdezni egymástól? Egyáltalán akarunk? Van rá igényünk? Mitől tartunk? Vagy egyenesen félünk? Aztán meg már késő.
Hírek
Jegyvásárlás
