Ezen a koncerten a jazz és a kortárs zene határmezsgyéjén alkotó hazai zenészek róják le tiszteletüket Kurtág György előtt 99. születésnapja alkalmából.
Vashegyi György, a koncert karmestere még zeneakadémistaként alapította régizenei együtteseit, a Purcell Kórust (1990) és az Orfeo Zenekart (1991), melyeknek azóta is művészeti vezetője. E két együttes tagjai azóta Magyarország kiemelkedő régizenei specialistáivá váltak: repertoárjuk gerincét a Gesualdótól Mendelssohnig terjedő periódus zenéje alkotja.
François Leleux a világ egyik legjobb oboaművésze, egyszersmind kiváló karmester. A Nemzeti Filharmonikus Zenekarhoz az utóbbi években úgyszólván „hazajár”: koncertjei rendre lelkes sikert aratnak és visszahívást eredményeznek. Pályája igen korán kezdődött: már tizennyolc esztendősen a Párizsi Opera első oboása volt, később a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara és az Európai Kamarazenekar szólistájaként is muzsikált.
A IX. szimfóniát nem túlzás az európai zene legjelentősebb remekművének jellemezni, amely végigkísérte nagy veszteségeinket és győzelmeinket: a wagneri összművészet egyik ihletforrása, a szabadság himnusza, sokak számára a berlini fal leomlásának kísérőzenéje. Egyesek egy öntörvényű zseni megnyilatkozását, mások a közös szellem erejét hallják benne. Az első hangok a „semmiből teremtés” mágikus aktusát, az utolsó ütemek a mindenség önfeledt ünnepélyét jelenítik meg.
Európa egyik legfényesebb múltú (1781-ben alapított) szimfonikus együttese, a Lipcsei Gewandhaus Zenekara – amelynek történetét olyan nevek fémjelzik, mint Mendelssohn, Furtwängler, Walter – eddig háromszor lépett fel a Müpában: 2012-ben Riccardo Chailly, 2017-ben Herbert Blomstedt, 2022-ben pedig a jelenlegi zeneigazgató, Andris Nelsons vezényletével.
Újabb klasszikus zenei esemény, amelyet családi koncert változatban is megrendez a Müpa, az esti műsort egy órába sűrítve, a fiatal közönség igényeihez alkalmazva. A Le Poème Harmonique 2006 márciusában mutatkozott be a Müpában: Vincent Dumestre együttese Molière–Lully Úrhatnám polgárát adta elő.
Februárban már kicsit mindenkinek elege van a télből. Nem is annyira kicsit. Farsang idején tánccal, bulikkal, bálokkal, gyakran álarcos mulatsággal igyekszünk elűzni a leghidegebb évszakot, na meg jó sok zenével – hiszen anélkül tánc sincs. Az induló felpezsdít, a keringő érzelmeket szít, a verbunkos élénkít.