Wajdi Mouawad libanoni származású kanadai drámaíró és rendező, aki a kétezres évek közepén tűnt fel a nemzetközi színházi világban, Futótűz című darabjával pedig világhírűvé vált.
Fotó: Dömölky Dániel, a fotók jogdíjasak
Csákányi Eszterben a pandémia alatt fogalmazódott egy új önálló est gondolata. Alkotótársaival közösen, Bodor Johanna Nem baj, majd megértem című önéletrajzi regényéből kiindulva, attól elrugaszkodva és saját élményeiből is merítve olyan vizekre evezett, ahol korábban még nem táncolt.
Ez az előadás nem szokványos módon közelít az ismert történethez, új kérdéseket generál a nézőkben és a játszókban is. Irányokat ad és mérhetetlen női erőt közvetít.
Az előadás rítus és beavatás.
Ray Bradbury 1953-as disztópiája a Radnóti Színházban a jelenünket továbbgondolva keresi életünkben és világunkban a kátyúba be- és az onnan kivezető utat.
A történet középpontjában Sára áll, aki jelenleg Ádám párja, akivel egy hosszú kapcsolat lezárása
után esett szerelembe. Korábbi párja, Rafi volt, akivel 25 évesen találkozott, ez volt az első tartós
párkapcsolat mindkettejük életében, összesen nyolc évig tartott, ám nem problémáktól mentesen.
Rafi ugyanis erős befolyással volt Sára személyiségének alakulására, döntéseinek meghozatalára. A
kapcsolatból egy idő után ki kellett törnie, de ezt nem tudta egyedül megtenni, úgy érezte, szüksége
van egy megmentőre, és akkor találkozott Ádámmal. A megmentő – áldozat szerep ugyanakkor
szintén rejt veszélyeket, és a legritkább esetekben alakít ki egyenrangú viszonyokat egy
párkapcsolatban. Sára egyre inkább azt érzi, hogy nincs saját akarata, kiszolgáltatott mások
befolyásolási szándékaival szemben. A helyzetet csak bonyolítja, hogy mind Rafi, mind Ádám Sárát
vádolja azzal, hogy alapvetően manipulatív a viselkedése. A történet nem kíván igazságot tenni a
szereplők között, a valóság kibogozását a nézőkre bízza, akik az előadás több pontján résztvevőként
beszélgethetnek a szereplőkkel, kideríthetnek és ütköztethetnek tényeket, feltárhatják a múltat, és
akár tanáccsal is elláthatják a karaktereket.
Improvizációs színházi előadásunk olyan emberi kapcsolatokról és helyzetekről szól, amikben a döntéshozás központi szerepet játszik.
Egy este, két színész, három történet.
Az előadás a címbéli „miért”-re keresi a választ, feltárva a szűkebb és tágabb környezet felelősségét: mi is történik a világban, és mik az emberi boldogulás bennünk és körülöttünk levő gátjai. Az előadásnak nincs épített díszlete, könnyen utaztatható, bármilyen térben előadható, a látványt Schnabel Zita invenciózus, nagy fantáziájú jelmezei határozzák meg.
A zenés vígjáték műfaja mindig közönségsiker! Garancia erre Eisemann Mihály zenéje, Halász Imre fergeteges jelenetei és a Szegedi Nemzeti Színház új bemutatóját jegyző rendező-koreográfus, Juronics Tamás neve.