Alföldi Róbert 2014-ben már rendezte a darabot. Akkor azt nyilatkozta, hogy ez a dráma a jövőről szól. Arról, hogy legyen jövőnk. És nem mindegy, hogy milyen, és hogyan születik. 2026 tavaszán ezek a kérdések ismét húsbavágóan aktuálissá válnak majd.
A hegyek között, egy eldugott alpesi szállodában eseménydúsan telnek a napok. Bár mindenki pihenni jött, de senki nem talál nyugalmat, pedig a körülmények adottak lennének a tökéletes kikapcsolódáshoz. Házaspárok, barátok, üzletfelek és művészek nyaralnak együtt, már nem először, de talán most utoljára, mert ezen a nyáron néhányuk sorsa menthetetlenül és végzetesen összegabalyodik.
A Keleti BloKk egy fikciós szórakozóhelyi balesetet mutat be, amelyhez a szerzők jól ismert hazai és nemzetközi esetekből merítettek inspirációt. A darab középpontjában fiatalok állnak, és a generációk közötti feszültségek: a rendszerszintű problémák, áldozathibáztatás és elhallgatás feltárása, ami ezeket az ügyeket jellemezte.
Egy családi utazás nagy meglepetésekkel szolgálhat. Tomas, az üzletember egy síparadicsomba viszi szeretteit a téli vakációra. Váratlanul azonban lezúdul egy lavina és magával sodor sok mindent – ha magukat a családtagokat nem is, de sok illúziót, önáltatást, hamis ábrándot.
A vidéki birtokon megállt az idő. Unalmas és untató emberek gyűlnek itt össze, akik egymást és önmagukat is halálosan unják. Isznak, sírnak, panaszkodnak, és unalmukban kínozzák egymást. Szeretnének még szeretni, de már nem megy. Olyan emberek ők, akiknek sehogy se jó. Megöregedtek, elkedvetlenedtek és reményvesztettek. Mintha hajótöröttek lennének egy történelemből kiszakadt lakatlan szigeten. De még élnek, mert élni kell, és tűrnek, mert tűrni kell.