Shakespeare remekművének titka érzékiségében, humorában és szenvedélyében, a test és lélek – élet és halál ötvözetében, és persze időtlenségében rejlik. Mert a szerelem és a vágy örök. Az idő és a halál legyőzésének vágya örök.
1985, Amerika. Egy világ és gyermekei. Tony Kushner 1991-ben írt, mára klasszikussá vált Pulitzer-díjas amerikai eposzának szereplői egy széttagolódott és összeomlással fenyegető világban, a kétélű szabadságeszményt hirdető reagani Amerikában szeretik és elhagyják, kerülik és mégis lépten-nyomon megtalálják egymást – és vele a személyes és társadalmi megváltás reményét.
A csehovi hősök gyakran pont olyanok, mint mi, akik lent ülünk a nézőtéren. Mintha kicsit elveszettek lennének - akár sokan közülünk. Célokat tűznek ki, amelyekben nem is egészen biztosak. Akárcsak mi. Sokszor nem nagyon tudják, hogy merre van előre; ilyenkor gyorsan szerelmesek lesznek valakibe, remélve, hogy a szerelem megváltja őket – ezt is jó sokan ismerjük..
A Frankenstein-terv központi kérdése, hogy mit tehet és mit nem tehet a más ember ezen a helyen, ahol mi, a többség fogalmazzuk meg kényszerűen, hogy mi is a másság, napi érdekeink, lakóhelyünk és adott pozíciónk, sikerünk és sikertelenségünk tükrében. Az előadás azt a mechanizmust mutatja fel fájó és nagyon is valóságos, aktív módon, amiben minden idegenkedés megfogan.
Janikovszky – lánykori nevén Kucses – Éva tizenkét és tizennyolc éves kora között, 1938-tól 1944-ig vezette a naplóját. Negyedik naplófüzetének borítóján ceruzával írva ez áll: „Kizárólag az utókor számára.”
A kiváló humorú Mrs. Bradshaw kénytelen a konyhafallal megbeszélni az élet nagy kérdéseit. Mihez kezdjen a barátnőjétől ajándékba kapott repülőjeggyel? Elhagyja-e Liverpoolt és a férjét? Dilemmái közben szembesül fiatalkori önmagával, a szabadszellemű Shirley Valentine-nal.
A társas-játékban a közönség is aktív részesévé válhat párkapcsolatainkról szóló forgatókönyvek alakulásának. Szokásos zsákutcák kelnek életre, és az improvizációs jelenetek segítségével, görbetükrön keresztül sírva-nevetve láthatunk rá önmagunkra.
Célunk: közösen alkotva, játszva, nevetve, szórakozva tanulni magunkat, egymást.
Vannak dalok, amelyek a szívünkhöz szólnak. De milyen élmény, ha mindezt teljesen vaksötétben hallgatjuk? Amikor nincs fény, nincs díszlet, nincs semmi, ami elvonná a figyelmet. Csak a hang, a jelenlét és a lélek.
Hírek
Jegyvásárlás
