Ritka magyar – gálaest a Müpában
Kallós Zoltán születésének 100. évfordulója alkalmából

Vannak esték, amelyek nem egyszerűen előadások, hanem közösségi események: találkozások egy életművel, egy szellemiséggel, egymással. A Ritka magyar című folklór gálaest ilyen alkalom. A Müpa színpadán megvalósuló ünnepi esttel Kallós Zoltán, a 20. századi magyar néprajz, népzene- és néptánckutatás meghatározó alakja előtt tisztelgünk születésének 100. évfordulóján.

A Recirquel új produkciója, a Paradisum az elpusztult világ elcsendesedését követő újjászületés mítoszát kutatja, ahol a kommunikáció eszköze a test, az egyetlen közös nyelv a mozdulat. Az idilli létezés teremtményei a körülöttük lüktető „életanyag” folyamatosan alakuló, örvénylő természeti erejéből bontakoznak ki, hogy a megtisztulás, születés, ébredés és rítus jelenetein át elérjék az anima mundit, a világ szellemét.

Szüts Apor – zongora
Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel: Hollerung Gábor

Rameau és kortársai operáinak felvétele után Vashegyi György ezúttal az Armide-ot, XIV. Lajos udvari zeneszerzőjének remekművét vezényli. Lully utolsó lírai tragédiáját 1686-ban mutatták be és 1766-ig játszották a párizsi Operában, mielőtt Gluck azonos librettóra komponált Armide-ja háttérbe szorította volna.

Bach, Vivaldi, Daquin, Mozart, Vierne és Antalffy-Zsiross művei

Arany János elbeszélő költeménye a magyar irodalom örök klasszikusa, szófordulatai szállóigeként élnek napjaink nyelvében, a főhős alakja pedig operában, animációs filmben, fizikai táncszínházi előadásban, monodrámában is megelevenedett már.

Napjainkban aligha képzelhető el műalkotás, amely fontosabb figyelmeztetést rejtene magában a fenyegető természeti jelenségekről és a Föld lehetséges sorsáról vitázó emberiség számára, mint Az istenek alkonya. Talán még van idő arra, hogy visszaadjuk a gyűrűt a Rajna sellőinek.

Bezártság és izoláció, szabadság és végtelenség. FrenÁk koreográfiájában az érzéki koreográfiai szerkezetek dinamikus mozgásformák által nyernek láthatóságot és ragadják magukkal a nézőt. Az előadás a kemény realitás és a víziók határmezsgyéjén mozog, ahol a belső hangok iránti figyelem az őrület határán való öntudatlan egyensúlyozásra késztet.

Az orgona, ez az egyszerre akusztikus és gépi jellegű instrumentum a hangzásával, de akár már a puszta látványával is képes felkelteni bennünk a tágasság, a hatalmas távolságokat átfogó kiterjedés képzetét. Ezen a koncerten azonban az orgonához társuló szaxofon és élő elektronika révén, a klasszikus és kortárs zene, valamint a jazz elemeit felhasználó, beskatulyázhatatlan improvizatív játéknak köszönhetően még a megszokottnál is lenyűgözőbbé válik ez a széles horizont.

A boldogságot, a szerelmet, a szeretetet széles e világon, számtalan kalandon keresztül hajszoló, a végső békét azonban mégiscsak kedvese karjai között meglelő Peer Gynt a 19. századi drámairodalom egyik legösszetettebb alakja.

Képzeljük el, hogy az operaház csak néhány lépésre van a templomtól, hiszen ezúttal az orgona sípjain az operairodalom legizgalmasabb pillanatai elevenednek meg.

Nosferatu ismét köztünk jár: a vámpírtörténetek reneszánsza a vásznon és a színpadon nem véletlen, hiszen ma is a félelem, a vágy és a mulandóság kérdéseit sűrítik magukba.

Michael Mayo családi öröksége és tehetsége magától értetődő módon nyit számára utat a művészi kiteljesedés és a világhírnév felé. A Thelonious Monk Institute of Jazz Performance történetének harmadik végzett énekese az intézetalapító Herbie Hancock mellett a Kneebodyval, Christian Sandszel és Gretchen Parlatóval is dolgozott már.

Korosztály: 0-3 év

Két nagyon különböző, mégis egymásból táplálkozó zenei univerzum találkozik ezen az estén a Müpa színpadán: a Söndörgő, a balkáni és délszláv zenei hagyományok egyik legizgalmasabb magyar képviselője, valamint a világhírű Balanescu Quartet, amely mesterien hozza közel egymáshoz a kortárs klasszikus zenét és a határokat nem ismerő kreatív improvizációt.

A folyamatos túlterheltség, a nyugalom iránti reménytelen vágy és az ebből fakadó állandó feszültség mindannyiunk számára ismerős élmény – ám kevesen tudják olyan pontosan formába önteni mindezt, mint Gyuris Bence.

Kevés album volt akkora hatással az ezredforduló – és az azt követő évtizedek – magyar könnyűzenei életére, mint az Anima Sound System legendás Hungarian Astronautja.

Hová mutat az iránytű, ha a képzelet vezérli? Bíró Eszter új műsora játékos felfedezőtúrára hívja a családot: dalok és mesék segítségével kontinenseket és korszakokat járunk be, miközben kiderül, mennyi erő lakozik a kíváncsiságban és a közös éneklésben. A koncert során a gyerekek tapsa megtalálja a ritmust, hangjuk a dallamot, a szülők pedig ötleteket kapnak arra, hogy a zenét miként lehet bevonni a mindennapi tanulásba.

A vilniusi születésű és örmény származású szoprán, Asmik Grigorian napjainkban a nemzetközi operaélet egyik legnagyobb – és immár a legkevésbé sem titkos – favoritjának számít.

A rezzenetlenség faarcú burleszkóriása, a színészként és rendezőként egyaránt mindenkor rendkívüli kockázatokat vállaló Buster Keaton 1924-es némafilmjét ezúttal improvizatív orgonakísérettel láthatja és hallhatja a Müpa közönsége.

Barangolás a sípok birodalmában

A harmincéves jubileumát ünneplő Söndörgő az évad zenekara a Müpában, ennek okán több, a hagyományostól eltérő koncertet is adnak 2025-26 során. Ezek között lesz egy nemzetközi együttműködésre építő est, mégpedig a világhírű, progresszív jazz-funk-fúziós Snarky Puppy három kiváló hangszeresével, Michael League-gel, Jay Jenningsszel és Chris Bullockkal.

Már rég nem gondolhatunk Cécile McLorin Salvantra csupán úgy, mint a 2010-es Thelonious Monk Jazzénekversenyt megnyerő, ígéretes tehetségre. Mély érzelmeket és kifinomult gondolatokat közvetíteni képes, kifejező hangja, virtuóz improvizációi, bátor, kísérletező stílustársításai már egy újabb generáció számára jelentenek viszonyítási pontot.

Korosztály: 5-9 év

Frenk a hazai könnyűzenei színtér egyik legizgalmasabb és legsokszínűbb előadója, akinek dalaiban a rock, a pop, a funk, a sanzon, a klasszikus zene és a jazz nagyszerűen megfér egymás mellett.

Ralph Bakshi nevét valószínűleg nem sokan ismerik, pedig a hetvenes évek elején még botrányt is kavart két animációs filmjével (Fritz, a macska; Heavy Traffic), amelyeket már-már felnőttfilmként emlegettek.

Ismét előkerül a dobókocka és a stopperóra a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, ahol újabb zenei „összecsapás” veszi kezdetét: a hangszeres párbajok kapcsán Budapesten ma már nem feltétlenül Bachra és Marchandra, vagy Lisztre és Thalbergre gondolunk, hanem elsősorban a Müpa lebilincselő koncertsorozatára.

A Rajna kincse bevezetés a történetfolyamatba, az alapkonfliktus megjelenítése. Megtapasztaljuk az ősállapot békéjét, és szemünk előtt követik el az ősbűnt, mely elindítja a pusztuláshoz vezető eseményláncolatot.

A Karzatkoncertek sorozata márciusban a 16–18. század orgonazenéjének világába kalauzolja a hallgatókat.

A Keleti István Művészeti Szakgimnázium végzős hallgatóinak előadása

A produkciók koncepciója kiforrott - ám a Ring az elmúlt években a konstans elképzelés keretein belül megfiatalodott, részleteiben újjászületett. Állandó a műveket vezénylő Fischer Ádám humanizmussal párosuló maximalista munkamódszere is, de éppen a rá jellemző igényesség az, mely minden évben új részleteket segít felszínre a mű kimeríthetetlen gazdagságából.

A Müpa nem kizárólag magyarokat tisztel meg az évad művésze elismerő címmel: külföldi muzsikus előtt is fejet hajtott már ily módon, elég az orosz zongoravirtuózt, Gyenyisz Macujevet említeni. A feltételek nyilvánvalók: egyfelől a kiválóság, másfelől a gyümölcsöző kapcsolat a Müpával. Mindkettő jellemzi a 41 éves Víkingur Ólafssont, akinek elmélyült és ihletett zongorázását többször is élvezhettük a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.