Osztrovszkij életszínházában mindenki játszik, az éhenkórász színészek és a pénzükért marakodó „civilek” is pojácák. A szerelemvásárlás, a zsugoriság, az alakoskodás éppúgy póz, mint a nagylelkűség vagy az önfeláldozás. A boldogságot (már akinek) végül mégis a művészet ereje hozza el..
„A Feketeszárú cseresznye magja egy egészen jelentéktelen epizód. Egyetlen pezsgős éjszaka hangulata, amely sehogy sem akar elfakulni bennem.." - Hunyady Sándor, író
A finom erotikával fűszerezett keserédes történet a századforduló Kolozsvárjának egyik jelentős intézményébe, a Gerendás házként elhíresült bordélyba kalauzolja a nézőt.
A Jászság Népi Együttes új bemutatóját neves népzenekutatónk, Kodály Zoltán művészete inspirálta. Mély kutatómunkájából egy-egy pillanatképet villantunk fel. Zenei, énekes és táncos megfogalmazások egymásra hatása bontakozik ki a műben.
Mary izgatottan várja haza wimbledoni otthonába férjét, John Smith taxisofőrt, aki túl sokat késik. Az asszony ezért úgy dönt, felhívja a helyi rendőrséget, hátha hitvesének baja esett. Nem messze tőle, úgy négy és fél percnyi autózásra, Barbara izgatottan várja haza richmondi otthonába férjét, John Smith taxisofőrt, aki túl sokat késik...
Gary úgy érzi, mindent megad a családjának. Értük dolgozik állandóan, ügyfeleivel is ezért jár el golfozni, meccsekre. Maggie magányosnak és elveszettnek érzi magát a házasságukban. Nem tudja, mit akar, csak azt, hogy képtelen így folytatni. Két középkorú ember.
A vígjáték szellemes és felszabadító – az önelfogadásról, a női összetartás erejéről és arról szól, hogy néha a legnagyobb kihívás levetkőzni – lelkileg és szó szerint is.
Adott egy fiatal férfi, akinek az apja meghalt, az anyja pedig szinte azonnal újból férjhez ment. Gyanús. Hamletben zavaros indulatok dolgoznak, és miközben kétségbeesetten próbál beszélni arról, amit érez, hirtelen olyan helyzetben találja magát, amiből nem látszik kiút. Jó lenne kiszállni pedig, és elmenni innen messzire, mert ha maradunk, abba csak beleőrülni lehet. Beszélgetni kéne, de nincs idő, nincs energia, hogy jobban odafigyeljünk egymásra. Ennek pedig – sejthetjük – nem lesz jó vége.
Mint Shakespeare Vízkeresztjében az önfeledt komédiázás mellett fény derül gyarló emberi tulajdonságokra, lelepleződnek álságos társadalmi viszonyok is, úgy Ken Ludwig sem hagyja bohózata nézőjét minden tanulság nélkül.
Hogyan lett az erdélyi kis faluban felnövő fiúból egy gigaprodukció főszereplője? Majd az Yves Saint Laurent francia luxusdivatház egyik parfümjének a reklámarca?