A vígjáték szellemes és felszabadító – az önelfogadásról, a női összetartás erejéről és arról szól, hogy néha a legnagyobb kihívás levetkőzni – lelkileg és szó szerint is.
Ugyan ki tudná összefoglalni, mi mindenről szól a farkasok közt nevelkedett Maugli története? Szól a születésről és a halálról, a befogadásról és a kitaszításról, a csapatról és a magányról, a másságról, a gyerekkor és a kamaszkor varázslatos időszakáról – vagyis mindarról, ami egy gyerekkel megeshet.
Osztrovszkij életszínházában mindenki játszik, az éhenkórász színészek és a pénzükért marakodó „civilek” is pojácák. A szerelemvásárlás, a zsugoriság, az alakoskodás éppúgy póz, mint a nagylelkűség vagy az önfeláldozás. A boldogságot (már akinek) végül mégis a művészet ereje hozza el..
A pápának – pápaként kell meghalnia is. Nem lehet lemondania a szentatyaságról, kivéve, ha súlyos vagy gyógyíthatatlan betegségben szenved. Hétszáz éves hagyomány tört meg 2013. február 11-én, amikor XVI. Benedek pápa lemondott, egyben bejelentette, élete végéig megtartja az „emeritus pápa” címet.
Bámulatos Balabán, a hiú király felteszi lányainak a kérdést: mennyire szeretik őt? A két idősebb lány vége nincs hízelkedésbe kezd – a legkisebb lány válasza azonban egyszerű: úgy szereti édesapját, mint az emberek a sót. Ez az egyszerű válasz azonban vérig sérti a királyt: haragjában elűzi birodalmából legkisebb gyermekét, aki beáll segédszakácsnak a szomszéd király udvarába…
Mit jelent embernek lenni? Hogyan birkózunk meg az élet és halál dilemmáival, az igazság és erkölcs határvonalán egyensúlyozva? Ez a darab egyszerre filozófiai mélységű vallomás az emberi lélekről és feszült, fordulatokkal teli krimitörténet.
Jobb hallgatni, félrenézni, továbbmenni... És csak csendben sírni. Főleg ha nő vagy! Ez a túlélési stratégia működött a kilencvenes években a csallóközi kisvárosban, Dunaszerdahelyen, ahol borzalmas bűncselekmények tették elviselhetetlenné a hétköznapokat. Húsz évvel később Durica Katarina megtörte a csendet, és beszéltetni kezdte azokat a nőket, akik annyi éven át hallgattak, pedig tanúk voltak, tanúk és áldozatok.
Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni belső világa elevenedik meg Vecsei H. Miklós és a zenészekből, képzőművészekből álló QJÚB nevű társulás koncertszínházi előadásában. A produkcióval Radnóti Miklós halálának 80. évfordulójára emlékezünk.
Csoszogó király nagy bajban van. Sehogyan sem érti, hogyan lehet minden reggelre teljesen rongyos három szeretett leánykája cipellője, amíg azok az igazak álmát alusszák. A rejtély megoldására urak érkeznek, de csupán a leleményes juhászlegény ér célt, felfedve a királylányok titkát. Deres Péter bűbájos átdolgozásában szól a muzsika, perdülnek a lábak, kaland és izgalom szövi át ezt a pergő ritmusú előadást, felmutatva a magyar néptánc és népzene sokszínűségét és erejét.
A történet szereplői Doris és George, akik ugyan mással élnek házasságban, mégis minden évben egy napot egymással töltenek, az évek során pedig a kaland mély emberi kapcsolattá válik.
Rényi Ádám keserédes, abszurd és meglepő történeteinek hőseit és antihőseit négy színész kelti életre egy sokszínű, sokhangulatú, nevetésben és könnyekben is gazdag, különleges előadásban.
Ez a darab, a békeidők kedvenc rekesz és nevetőizmokat dolgoztató alkotása. Főbb szereplői, a nőket bolondító báró és inasa, valamint az elhódított nők és a megcsalt férj. Persze ez így túl egyszerű lenne, ezért a szerző alaposan megkeverte a szerepeket, így senki nem az, akinek a többi szereplő hiszi.
Az előadás a bohózat és a commedia dell’arte elemeit vegyítve mulattat és szórakoztat, miközben a szerelem, a csavaros ész és a szolgák furfangja győzedelmeskedik.
Mediterrán temperamentum, csípős női nyelv, szívből jövő káosz és felszabadító nevetés – ez a vígjáték olyan, mint egy olasz családi ebéd: hangos, fűszeres, néha repül valami, de a végén mindenki jóllakik – főleg nevetésből.
Miként az ember leveti elnyűtt ruháit és újakat ölt magára,
úgy adja fel a lélek is az öreg és hasznavehetetlen testeket,
hogy újakat fogadjon el helyükbe." - idézet a Bhagavad-gítából
Gyermekkorban az emberek nagytöbbségében egyaránt ott bujkál még a művész, az előadó és a néző is! De vajon mi dönti el azt, hogy ki melyik oldalon fog állni mire felnő? Egy széken ül majd a színpaddal szemben, vagy kiáll a nézők elé a világot jelentő deszkákra. Hol az a katartikus pillanat, amikor egyaránt megmozdul a lélek és a tudat, és elindulunk a vágyaink által kijelölt úton?!