A Hattyúk tavát, a sokak által ismert klasszikus balett verziójához képest másként, más megvilágításban kívántam újrafogalmazni. Az én olvasatomban Siegfried egy meghasadt tudatú fiatalember, akit gyermekkori, édesanyjával való viszonyából eredő traumái fogva tartanak.
Karl Wittlinger Ismeri a Tejutat? című drámája a hazatérésről szól. Arról a hazatérésről, amelyre mindannyian vágyunk: vissza az utolsó boldog, békés állapotba. Főszereplője is ezt keresi, ezen az úton követjük végig, de ahhoz, hogy megtalálja, el kell veszítenie mindent.
Figyelem, figyelem! Közhírré tétetik! Kerestetik az a szépséges leányzó, aki a bál utolsó napján elveszítette a jobb aranycipőjét. A birodalom összes szép lányának próbát kell tennie!
És az a hajadon, akinek hajszálpontosan illeszkedik a lábára az aranycipellő, a királyfi felesége legyen örökkön-örökké, míg a világ világ!
A történet a Ceaușescu-diktatúra utolsó heteiben játszódik. Ennek a reménytelen időszaknak a legmélyebb és legsötétebb bugyrait mutatja meg nekünk a szerző, a legérzékenyebb korosztályon, a kamaszok szemén keresztül.
A francia romantikus zeneszerző, Berlioz élete alkonyán felkeresi gyermekkori szerelmét, Dubeoef Estellát, és meg akarja szöktetni családja köréből a tisztes nagymamát. Felidézik az ifjúkori szenvedélyt, amit korábban a konvenciókhoz igazodva mélyen eltemettek magukban. De sohasem késő „megállítani az időt”, az igaz szerelem kortalanul ott él mindenkiben, csak bátorság kell megélni azt.
Vitéz László már nem az a fiatal siheder, akinek egykor megismertük. Haramiák elagyabugyálása helyett palacsintasütőjét ma már csak palacsintasütésre használja – főleg, ha unokája, Paprikajancsi palacsintát szeretne. Egy nap azonban beállít hozzájuk a Halál, mert eljött László ideje. Csakhogy ő nem adja könnyen magát: Jancsival egy mindent felforgató kalandra indulnak, hogy bejárják az eget, a földet és a poklot, kiállják a próbatételeket, és túl járjanak a Halál eszén.
Forgách András – aki magát egy interjúban a Párhuzamos történetek „nagy rajongójának, groupie-jának” nevezte – Szorul a hurok címmel írt drámát e „bársonyos, selymes, könnyű, fullasztó, forró, hideg, ólomnehéz, visszhangzó, süket, pihekönnyű” regény néhány motívuma alapján.
Az esztétikai élmény, annak közös megélése, otthoni felidézése, s újraélése a csecsemő-szülő kapcsolat erősítésén, elmélyítésén túl, új tapasztalatokkal, ismeretekkel gazdagítja a kisgyermeket. Hatékonyabban, mint bármikor későbbi élete során. A művészet ebben az életkorban segíthet talán a legtöbbet.
A társulat Bernarda Ballada című ÚJ előadása elsősorban a tánc nyelvén beszél. A dráma részleteiből és a szerző egyes költeményeiből álló szöveg és a folklórból merítkező zenei világ segítségével a mozgás, a tánc által idézi meg a lorcai költőiséget és érzelmi telítettséget, a szenvedély elsöprő erejét.
A vígjáték szellemes és felszabadító – az önelfogadásról, a női összetartás erejéről és arról szól, hogy néha a legnagyobb kihívás levetkőzni – lelkileg és szó szerint is.
A fogantatástól a születésig negyvenkét hét telik el. Ebben az időszakban játszódik darabunk. Hősünk azonban nem egy születendő gyermek vagy édesanyja, hanem egy szülész-nőgyógyász: Dr. Virágvári Imola.
„A Kirakatban az égbolt az elvesztegetett idő, az elhalasztott lehetőségek és az elfelejtett kapcsolatok drámája – a széttöredezett emlékeké és a megkopott kíváncsiságé.”
A színpadi mű a fiatalok felnőtté válásának, öntudatra ébredésének története, amelynek segítségével néhány évtized alatt valóban nagyot fordult a világ körülöttünk.
Ray Cooney fergeteges vígjátéka, a Páratlan páros december 16-án 19 órától garantálja a felhőtlen nevetést. A kétfelvonásos bohózatot a Turay Ida Színház előadásában láthatja a közönség, Szerednyey Béla, Jászai Mari-díjas, Érdemes és Kiváló művész rendezésében.
Hírek
Jegyvásárlás
