A rapszódia jellemzője a zaklatottság, az érzelmek, a gondolatok szenvedélyes hullámzása, olyan akár a végtelen élet. Talán ez a műfaj a leginkább alkalmas arra, hogy megjelenítsük általa egy férfi és egy nő szerelmét, mely ugyanúgy lehet boldog, ahogyan boldogtalan is, de mindenképpen nyugtalan és feszült. A műsor a boldog szerelmet és az egymásra találást hivatott bemutatni, az ifjú pár végül összeköti életét, és boldogan élnek míg meg nem halnak, ahogy a népmesék is végződnek.
Magyar legendára emlékezik a balettvilág
2014-ben hirtelen hunyt el Nagy Iván nemzetközi hírű balettművész, többszörös balettigazgató, aki visszavonulását követően állt újra hazája szolgálatába, és a Magyar Állami Operaház művészeti főtanácsadójaként dolgozott velünk.
A történet a nyomorúságos sorsú, de páratlanul nemes szívű csavargó és egy utcára kitett, árva gyermek találkozásáról szól. A gyermeket, azaz a kölyköt a csavargó saját fiaként neveli fel, ám a két különböző ember közös élete korántsem konfliktusmentes – rengeteg vicces, csacska helyzetet szül.
Ismét felnőtt egy tehetséges, új generáció a néptánc iránt komoly elhivatottságot érző alkotók közül. Ezek a fiatal koreográfusok ott vannak a magyar színpadi néptáncművészet élvonalában, de hivatásos táncegyütteseknél eddig alig kaptak lehetőséget, hogy bemutathassák egyedi, csak rájuk jellemző, friss szemléletű műveiket, azt az újszerű látásmódot, amellyel ők a mi közös „régi” kultúránk felé fordulnak.
Az előadásban megidézett kor egybeesik A hattyúk tava ősbemutatójának idejével (1877). Ugyanakkor a XIX. század második fele az elburjánzó elmegyógyintézetek, állati lelkek által 'megszállt' betegek, a mentális kórképek kínzásokkal és egyéb furcsa módszerekkel történő kezelésének időszaka is.
Két csavargó, Vladimír és Estragon várnak. Hogy kire, maguk sem tudják. Ahogy azt sem tudják biztosan, hogy jó helyen és jókor várakoznak-e, de nem mernek elindulni, nehogy Godot pont akkor jelenjen meg, amikor ők már elmentek. Godot pedig üzen: ma este nem jöhet, de holnap feltétlenül eljön.
Balázs édesapja Bujtor István, nagybátjai a színészlegenda Latinovits Zoltán és a rocklegenda Frenreisz Károly. Öt Kossuth-díjas van a közvetlen családjában. Legendák között nőtt fel és él a mai napig.
Olyan humora és tehetsége van a sztorizáshoz, ami párját ritkítja.
A falusi lét lelket felszabadító pillanatai, amikor táncolunk, éneklünk és megszólal mindehhez a muzsika! Ez az öröm kortalan, feledteti a bánatot, életet lehel az elgyötörtekbe, kiegyensúlyozza a lelket és boldogságot hoz.
A vérpezsdítő és ma is népszerű dél-amerikai zenei ritmusok ihlető hatása, azok hagyományostól eltérő felhasználása Topolánszky Tamás koreográfiai gondolkodásában régóta jelen van. Eredeti dallamok és magyar szerzők magyar nyelvű műveinek felhasználásával, az ezekhez illeszkedő, a produkció számára íródó zenei anyag izgalmas ötvözésével készül az új produkció.
A társas-játékban a közönség is aktív részesévé válhat párkapcsolatainkról szóló forgatókönyvek alakulásának. Szokásos zsákutcák kelnek életre, és az improvizációs jelenetek segítségével, görbetükrön keresztül sírva-nevetve láthatunk rá önmagunkra.
Célunk: közösen alkotva, játszva, nevetve, szórakozva tanulni magunkat, egymást.
A Zsuráfszky Zoltán nevével fémjelzett Élő Táncarchívum sorozatunk következő állomása Viharsarok címmel, ezúttal Sánta Gergő, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes tánckarvezetője rendezésében kerül bemutatásra. A déli Tisza-vidék nemzetiségeinek tánckultúrája, a Viharsarok magyar-román-cigány lakta falvainak kiemelkedő táncos alakjai és az ott fellelhető eredeti táncanyag különleges világa elevenedik meg Élő Táncarchívumunk következő műsorában. Az előadásban, a vidék sokszínű kulturális hagyományainak hiteles megjelenítése mellett, eddig soha nem látott táncokat és ritkán hallott zenei anyagot is láthat a közönség az autentikus tánc- és zenei válogatás színpadi megfogalmazása során.
A darab főszerepében BALÁZS ANDREA, országos népszerűségnek örvendő színésznő újra együtt dolgozik Iványi Árpád rendezővel és Réti Barnabással, így a nagy sikerű Tortúra eredeti stábja ismét valami emlékezeteset alkothat a színházrajongók örömére.
Vígjáték az áramszünetben. Miközben a társaság nem lát semmit, a nézők mindent látnak… Brindsley és Carol fiatal pár. A férfi feltörekvő szobrász, és menyasszonyával elloptak pár műtárgyat a szomszédban lakó Harold Gorringe-től, hogy azokkal lenyűgözzék Carol vendégségbe érkező apját, illetve annak gazdag műgyűjtő barátját, Lembergert. A vendégek érkezése előtt azonban elmegy az áram, és teljes sötétségben kell megfelelni az apósjelöltnek, Melkett ezredesnek. Mindeközben beállít a sötéttől rettegő felsőszomszéd, Miss Furnival, felbukkan Brindsley korábbi szeretője, Clea, ráadásul a szomszéd lakó, akitől a műtárgyakat „köcsönvették”, Harold Gorringe is idő előtt hazatér… A klasszikus bohózati helyzeteket az teszi még viccesebbé, hogy a szereplők a sötétben semmit nem látnak, a nézők viszont mindent.
Anya, csak még egy mesét… anya, még éhes vagyok… anya, laknak emberek az űrben… de miért? Ismerős? Nem is olyan egyszerű ez az elalvás esténként, annyi kérdés és annyi izgalmas történet foglalkoztatja a gyerekeket, pont mikor már aludni kellene.
Mire vágyik valójában az ember? Nehéz a válasz, hiszen egy tökéletesre teremtett világból a kiutat, a kiűzetés után az Édenbe vezető visszautat keresi folyton folyvást. Az Éva és Ádám című est ezzel az univerzális kérdéssel foglalkozik, két fiatal koreográfus alkotó mozgásnyelvén és művészi megjelenítésén keresztül.