Móricz itt most nem bírál, nem mond erkölcsi ítéletet, nem erőlteti a nagy életproblémákat. Csak visszaemlékszik egy olyan világra, amely Atlantiszként süllyedt el az idők tengerében s úgy maradt az emlékezetben, mint a boldog jólét, a könnyelmű vidámság kora.
A darab hat különböző hátterű nőről szól, akik látszólag semmiben sem hasonlítanak egymásra, mégis ugyanarra az önbizalom-növelő rúdtánckurzusra jelentkeznek –…