Esterházy Péter így ír a szerzőről:
„Agota Kristof nem magyar szerző,
hanem svájci vagy francia, minthogy franciául ír. Azonban az emlékei
magyarok, a táj, amit a szemében hordoz, magyar. Ami nem érték vagy
érdem – hanem nagyon érdekes. Hogy van egy nem magyar író, aki magyar
könyveket ír, hogy messziről nézi valaki ugyanazt, amit mi innét. De ezt
csak mellesleg említem. És megkülönböztetett figyelmükbe ajánlom ezt a
valakit, Kristóf Ágotát, azaz Agota Kristofot.“
FÖLDES ANNA kritikus így fogalmaz a színdarabról:
“A szerző legérdekesebb és
legeredetibb drámája hatásában kivédhetetlenül erős, szürreális
történelmi játék. A történet párhuzamosan egy lakás nappalijában és egy
börtöncellában játszódik. Különös a kettős személyiségű szereplők,
Brig-Georges, börtönőr és szolga, illetve a bírót és az elítéltet
azonosító Bredumo és Keb páros összetartozása, voltaképpen az elnyomók
és elnyomottak viszonyrendszerét érzékelteti. A hősök leplezni sem
próbálják, hogy a damaszkuszi útról kerültek a színpadra: akik fiatalon
eszmékért lelkesültek, később egymás gyilkosaiként kényszerülnek
szembenézésre. A lazán összefűzött, de egyenként is szuggesztív
cselekménymozzanatok végül is az erőszak és az elnyomás elleni
vádbeszéddé szervesülnek.
Magyarországi bemutató!
A Nemzeti Színház, a Gergye Krisztián Társulat, és a Kőszegi Várszínház közös produkciója.
fordította: Takács M. József
Az előadásban elhangzó versek és interjúrészletek: Bódis Kriszta: Ötödik part (Agota Kristof),Térey János: Köztisztaság tér,Scipiades Erzsébet: A kívánság (interjú a Népszavában).
Hírek
