Ismerős sorsok, világhírű slágerek, ellenállhatatlan humor. A színpadon négy díva, négy csodálatos nő, akik mesterei a humornak és varázslatosan énekelnek...
Claude Magnier legendás bohózatában Louis de Funès 13 év alatt több mint hatszázszor játszotta Barnier szerepét – amit filmen később Sylvester Stallone tett ismertté az egész világon.
Nem mindennapi vígjátékot láthatnak nálunk, amit egy olyan rendező állít színpadra, aki maga is 900-szor játszotta ezt a hihetetlenül szórakoztató vígjátékot!
A nyughatatlan hódító, a szabad életű sevillai nemes története számtalan szerzőt inspirált már. Mozart operát szerzett róla, Kierkegaard filozófiai munkát épített rá, Brecht átiratot készített a nagy francia színpadi szerző, Molière komédiájából. Csak az arcunkra ne fagyjon a mosoly a macedón származású Alekszandar Popovski mostani rendezése láttán, akinek A Mester és Margarita című színpadi vízióját a Nemzeti Színház közönsége nagy elismeréssel fogadta.
Az angol kormánypárt egyik képviselője az ellenzék egyik bombázójával csalja a feleségét, és valószínűleg nem is lenne ebből probléma, ha a hotelszoba ablakában nem találnának meg a randevú éjszakáján egy oda nem illő, férfi hullát… A képviselő a mindig ideges, de nagyon hatékony személyi asszisztensével próbálja megoldatni a helyzetet, de egy hulla mégiscsak egy hulla: a dolog elsimítása legalábbis időveszteséggel és további bonyodalmakkal jár – feltűnik a szerető férje, a képviselő felesége – és a hotel igazgatója sem segít túl sokat, ráadásul egy adott ponton még a hulla is táncra perdül…
Igazi rendezői bravúr, négy színész jutalomjátéka negyven szerepben: egyik pillanatról a másikra változik a konferanszié elegáns hölggyé, a tejesember ügynökké, vagy a rozoga öregember kígyóvá. A néző hol egy skót mocsáron jár, hol egy Edinburgh felé száguldó vonaton, majd egy baljós hangulatú motelben.
A vígjáték szellemes és felszabadító – az önelfogadásról, a női összetartás erejéről és arról szól, hogy néha a legnagyobb kihívás levetkőzni – lelkileg és szó szerint is.
Moliére komédiázik. Kifiguráz bennünket. Félelmeinket, öncsalásainkat, kicsinyességünket. Ez utolsó színdarabja. 1673. február 17-én a Képzelt beteg előadása közben a címszerepet alakító Molière a színpadon rosszul lesz, és még aznap meghal.
Megnyugtató, ha az ember szülei évtizedek után is békében, szeretetben élnek együtt. Szinte egyszerre lélegeznek, ismerik egymás minden mozdulatát, fel vannak készülve minden sóhajra, horkolásra, tüsszentésre. Most új otthonban kezdenek új életet, hiszen a gyerekek felnőttek, élik a saját életüket. Vagy ez mégsem ilyen gömbölyű?
Fadinard esküvőre készül, de a lova megeszi egy katona szeretőjének szalmakalapját. Hogy a tomboló katona ne verje szét a lakását és a lagziját, Fadinard kénytelen beszerezni egy ugyanolyan kalapot, miközben menyasszonyt, apóst, násznépet kell percenként leszerelnie. Kortalan francia csúcsbohózat.
"Mindig valami bajba kerülnek, mindig történik velük valami hihetetlen, kiszámíthatatlan, és mindig elrontják valahogy.”- vélekedik Mona, Alex és Simon párosáról két évvel a Legénybúcsú történései után. Főhőseinknek ezúttal ki sem kell lépniük rendelőjük falai közül, hogy valós és vélt ismerősök, kollégák és rokonok látogatásai tegyék még izgalmasabbá az Alex esküvőjét megelőző pillanatokat.
Ray Cooney kortárs brit drámaíró bohózata az álmokról, a reményről szól, illetve arról, hogyan reagálnak karakterei, ha tapintható közelségbe hozza a sors őket vágyaikkal.
Hírek
Jegyvásárlás
