Az impresszionisták a művészettörténet legnépszerűbb csoportja – évente milliók özönlenek az Orsay-ba és a Washingtoni Nemzeti Galériába, hogy megcsodálják remekműveiket.
Az Alhambra – a legjobb állapotban fennmaradt középkori muzulmán palotaváros – Naszrid-dinasztia kori építői olyan igényesek voltak, hogy technikájuk egy részét egészen a fraktálgeometria feltalálásáig nem tudták teljesen megmagyarázni. Mivel szinte az összes levéltári anyag megsemmisült, tervezési elveiket jószerével csak deduktív módszerekkel ismerhetjük meg.
Öt év alatt készült el ez a forradalmi művészről szóló, valaha készült legátfogóbb film. A festő saját, rejtélyes eltűnése előtti napon adott első kézből származó tanúvallomásával ez a film soha nem látott módon mutatja be Caravaggiót.
Minden Rembrandt-kiállítást nagy várakozás előz meg, de a most bemutatandó tárlat, mely a londoni National Gallery és az amszterdami Rijksmuseum közreműködésével jött létre, felülmúlja az eddigieket.
Eszter (Rujder Vivien) sikeres színésznő, aki egy kilencvenes években játszódó romantikus vígjáték főszerepét játssza a nőcsábász Bálint (Szabó Kimmel Tamás) mellett. A való életben azonban a szerelmespárt játszó két színész ki nem állhatja egymást. Eszter a forgatás végén váratlanul balesetet szenved és fejsérülése miatt amnéziába esik. És mintha ez nem lenne elég, kiderül, hogy a fejében összekeveredett a film története a valósággal: Eszter azt hiszi, hogy a kilencvenes években él, fodrász és a nagy őt keresve szerelmes Bálintba.
Itt a tavasz, Verne, a teknőc és erdei barátai felébrednek hát téli álmukból, és indulnának élelmet gyűjteni a jövő télre. Igen ám, de valami szörnyűség állja útjukat. Hatalmas. És zöld. És félelmetes. És csupa levél. És mégsem a postás bácsi. Hanem a SÖVÉNY.