Élő Tánc-Archívum sorozatunk első két darabját, Bonchida háromszor és Kalotaszeg címmel mutattuk be. Követve, a fáradhatatlan néprajzkutató Martin György táncfilmezéseinek útvonalát, most Szatmár táncéletének bemutatásával tisztelgünk a nagyszerű tudós megismételhetetlen munkássága előtt.
Hinta, hinta, tündérhinta, repül, szárnyal a magasba… Ha az ember hintába ül, rokon lesz a madarakkal, szivárványszín pillangókkal, kitágul a láthatára, a lentet a fent leváltja. Aztán újra ringat a hinta, fel – le – fel -le, ahogy egykor anya karja. Félelmek és szorongások huss eltűnnek, elrepülnek. A tündérhinták táncosokkal nagyon egy húron pendülnek.
A Méhek meséje című összművészeti előadás egy interaktív utazásra hív! Réteken és erdőkön át, mocsarakon és sivatagokon keresztül vezetik a méhek az előadás apró nézőit. Ezáltal a gyerekek nem csak nézői, hanem résztvevői és alakítói is lehetnek a történetnek, amely a méhek megmentéséről szól. És hogy miért olyan fontosak a méhek? Az előadás e kérdésen keresztül igyekszik megragadni a földi élet összetett, bonyolult rendszerét, amelyben minden élőlénynek helye és feladata van.
A 2018-as előadás felújítása. A Magyar Nemzeti Táncegyüttes (egykori Honvéd Együttes) táncos-szólistája, a nagyváradi születésű Sánta Gergő rendezésében színre kerülő Népek tengere című folkelőadás létrehozásában olyan elismert alkotókkal dolgoznak majd együtt a nagyváradi művészek, mint Nyitrai Tamás a Magyar Állami Népi Együttes prímása, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem adjunktusa, Appelshoffer János, Harangozó Gyula-díjas táncművész, a Magyar Táncművészeti Egyetem művésztanára, Rémi Tünde Harangozó Gyula-díjas szólótáncos, Sánta-Biró Anna, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes tánckari tagja, illetve Fundák Kristóf és Fundák-Kaszai Lili táncművész-koreográfusok, a Fölszállott a Páva című tehetségkutató nyertes előadói.
Újra színpadra állítjuk az eredetileg Foltin Jolán Kossuth-díjas koreográfus által alkotott VANmeSE című előadást, amelyet 2017-ben mutattunk be először a Nagyvárad Táncegyüttes és a Szigligeti Társulat koprodukciójaként.
Az előadásban megidézett kor egybeesik A hattyúk tava ősbemutatójának idejével (1877). Ugyanakkor a XIX. század második fele az elburjánzó elmegyógyintézetek, állati lelkek által 'megszállt' betegek, a mentális kórképek kínzásokkal és egyéb furcsa módszerekkel történő kezelésének időszaka is.
Zsuráfszky Zoltán a 70-es évek közepétől gyakran járt Gyimesben, amely akkor még mind néprajzilag, mind a táncgyűjtések szempontjából igazi fehér foltnak számított. A vidék szépsége és a tánc ősi, archaikus jellege lenyűgözte és örök rajongójává tette a fiatal táncművészt és táncgyűjtőt, aki így a legelsők között tanulhatta meg és leshette el az ott élő magyarság tánckultúráját.
A nagy sikerrel bemutatott Rumini című előadásunk után ezúttal is Berg Judit egyik ikonikussá vált kalandregénye elevenedik meg, hogy izgalmas utazásra hívja a gyerekeket. Ezúttal a sok kötetet számláló Lengemesék sorozatból az egyik legérdekesebbet állítottuk színpadra, mely cselekvő szereplővé teszi fiatal közönségünket. Ők szövik majd ugyanis a mese fonalát.
Góbi Rita külföldi és magyarországi állami és szakmai díjakkal jutalmazott táncművész, koreográfus, táncpedagógus, aki a táncnyelv sajátos részét kutatja. Munkáira egyként jellemző a bátor kísérletezés és a koreográfia precíz kidolgozottsága. Stílusában jelen van a geometria, a minimalizmus, a redukcióra való törekvés.
Pulcinella szerencsés, mivel minden lány szereti. Ezt nem nézi jó szemmel sem Pulcinella barátnője, sem a lányok féltékeny vőlegényei.
Elhatározzák, hogy megleckéztetik. De Pulcinella a barátja segítségével túljár az eszükön. Álruhás trükköt eszel ki. Vidám kavalkád.
De a történet szerencsére jól végződik, helyre kerül minden és mindenki megtalálja párját, vagyis sikeres a “mese”.
Mindenki a fedélzetre! Napkeltekor útnak indul a Szélkirálynő. Az úticél Pelevár, a világ legnagyobb kikötője. Mint a hajó kapitánya várom lelkes, vidám, szorgos és eszes matrózok jelentkezését! Utunk nem lesz veszélytelen, át kell kelnünk a Ragacs-tengeren és talán a Sárkány-szorost sem tudjuk kikerülni, küldetésünk azonban fontos! Ne késlekedj hát, tarts velem a Szélkirálynő fedélzetén egy nem mindennapi utazásra!
Bojtos Benedek kapitány
Korábbi nagysikerű mesedarabjai után a Magyar Nemzeti Táncegyüttes újabb kalandra hívja a gyermekeket: ismét a magyar népmesék, népzenei- és néptánc kincsünk csodálatos világába kalauzolja közönségét.
Szerelmi vágy, szerelmi álom
Emléke, fénye űz feléd,
Keresem az elvesztett édent,
Remények, álmok édenét...
Amikor én rajongó vággyal
Követlek, várlak tégedet,
A multnak álma száll meg akkor:
A mult és az emlékezet...
(Ady Endre: A múltért)
Vajon sikerül-e új barátjának, a Csillagszemű Bogárkának még időben újra összeraknia a varázsvirágot, hogy Szivárványos meggyógyuljon és a szürkebogarak ismét visszabújjanak a föld alá?
Égi és földi szerelem… Azaz érték, amit a szív szava hordoz, amit egy pár egymás iránt érez, meghatározó mindennapjainkban. A boldogságra való törekvés, megélés minden ember számára fontos.
Az 1909-ben íródott LILIOM avagy egy csirkefogó élete és halála zsigerből elragadja a nézőket. Egy kis szobalány és egy körhintás legény közötti erőteljes és kaotikus szerelem történetét meséli el. Nyomorúság, nyers érzések, törékenység. A szereplők felelősséget vállalnak sorsukért, és bezárkóznak kudarcaikba, mintha százszor megtennék ugyanazt az utat anélkül, hogy változtatnának rajta.
Két veronai család, két tiszta szívű fiatal, és egyetlen világraszóló szerelem. Shakespeare remekművében régi sérelmek és meg nem értett érzelmek hálójában találja magát két szerelmes, akik bármit megtennének, hogy egymáséi lehessenek – így hajlandóak lennének harcba szállni magával a sorssal is.
A Hamupipőke a Grimm–fivérek egyik legismertebb meséje jámborságról és gonoszságról, hatalomvágyról és becsületről, ármányról és hűségről. Hamupipőke egy bálban, tánc közben ismeri meg a Herceget, s előadásunk is tánccal, zenével meséli el történetüket.
Nagy és nemes feladatra vállalkozik a Magyar Állami Népi Együttes erdélyi antológiájának színpadra állításával. Az Édeskeserű szerves folytatása annak az évek óta tartóalkotói folyamatnak, amely korszerű folklórértelmezésével, a színház eszközeinek bátor alkalmazásával, makacs következetességgel mutat rá újra és újra gyökereinkre, hagyományos kultúránk fontosságára.