A bohózat, ahogyan a szerző leggyakrabban körüljárt témája: hogyan rejtsük el a szeretőnket a házastársunk elől? Az ember könnyedén veszi az ilyesfajta akadályokat, éppen csak néhány cinkostársra van szüksége. Igen ám, de mi van akkor, ha ezek a szárnysegédek szintén rejtegetnek valamit – és hirtelen a saját hazudnivalójuk fontosabbá válik? No, akkor rezeg a léc, szorul a hurok, és menteni kell a menthetetlent, amivel a lavina csak nő és egyre gördül tovább...
És akkor nincs más hátra, színt kell vallani. Hiába, már nem hiszik el... Vatelin imádott feleségét, Lucienne-t tulajdon barátja, Pontagnac kerülgeti, már ez is bőven elég lenne a kiboruláshoz, de még egy udvarló felbukkan, bizonyos Rédillion, aki ráadásul általában sikerre viszi nőkkel kapcsolatos terveit. A feleség csak abban az esetben hajlandó megcsalni urát, ha bebizonyosodik, hogy ő is hűtlen. Ezt a nyilvánvaló tényt kell tehát egyszerre eltitkolni és napvilágra hozni. S hogy mindennek sikerére mi a zálogunk? Hozzánk érkezik a Buborékokkal már nagy sikert aratott Mohácsi testvérpár, akikről köztudott, hogy egyéni munkamódszerükkel az adott helyzetben az adott társulatra alkalmazzák az általuk fordított és átírt művet.
Mindenki csal tehát és mindenkit csalnak, ráadásul annyira hihetetlenül szerencsétlen, ügyefogyott társaság, hogy még a végén magunkra ismerünk valakiben... Lehet ezen nem kacagni? Ne türtőztessék magukat!