Rostand Cyrano-jából Martin Crimp brit drámaíró írt szabad adaptációt, amelynek ősbemutatóját James McAvoy-jal a főszerepben a londoni Playhouse Theatre-ben tartották 2019-ben. A többszörös díjnyertes előadást Jamie Lloyd rendezte. Ezt a feldolgozást a magyar közönség először a Budaörsi Latinovits Színház előadásában láthatja.

A Zhaojun utazása egy han nő hosszú és megpróbáltatásokkal teli utazása, a han és a hun nép közötti harmónia és testvériség története.

Blanche DuBois állástalan irodalomtanár nővéréhez, Stellához és annak férjéhez, Stanley Kowalskihoz költözik New Orleans szegénynegyedébe egy fülledt, kicsi lakásba. A szerelmespár gyereket vár. Blanche és Stanley rögtön összetűzésbe kerülnek, mert Blanche kikéri magának a férfi agresszív viselkedését, Stanley pedig cserébe hazugnak tartja a sógornőjét, és nyomozni kezd utána. Blanche megismerkedik Stanley egyik barátjával, Mitch-csel, és romantikus kapcsolat alakul ki köztük. Stanley elmond Mitch-nek mindent, amit Blanche-ról megtudott, de ez olyan terhelő, hogy Mitch inkább lemond a szerelméről.

Van nekem egy barátom. Ha meglátjátok, megismeritek. Aprócska, ötéves forma kicsi fiú. Szőke fürtjeit az északi szél borzolta kócosra. Nadrágja szárát a déli tengerek égszínné mosták. Ingujja a nyugati erdők gyümölcseitől tarka, és a keleti dzsungelek virágaitól illatozik. Zsebeiben ősi tudományok varázsműszerei lapulnak játékul. Ha ő egyszer mesélni kezd, aki azt hallja, csodát álmodik, és mosollyal ébred.

Egy megkötözött, Minion-maszkos alak ül Az osztály vesztese felirat alatt. Fotóját az ismeretlen tettes az 5. A osztály Facebook-oldalán teszi mindenki számára elérhetővé. Nem lehet tudni, hogy ki készítette és posztolta a képet, sem azt, hogy ki van a fotón. Az 5. A-ból bárki lehet a tettes. És az áldozat is.

Amikor A Repülő Csészealjhoz címzett kávézóba betéved egy mindnyájuktól különböző, bajba jutott földönkívüli gyerek, akkor nincs mese: fölül kell emelkedni a bosszúságokon, össze kell hangolni a különbözőségeket és meg kell találni azt, amiben valamennyien hasonlítunk egymásra – a Föld nevű bolygón innen és túl.

A babaszínház pár hónapos és három éves kor közötti gyerekeknek szól, akik a szüleikkel nézik meg a körülbelül ötven perces előadást, ami két részből áll: egy húsz-huszonöt perces produkcióból, amit színészek játszanak, és ami kifejezetten ennek a korosztálynak a fejlődési sajátosságait figyelembe véve lett kialakítva A második huszonöt percben a nézők megismerkedhetnek a színészekkel, az előadásban használt kellékekkel, bejárhatják vagy bekúszhatják a teret.

Adott egy fiatal férfi, akinek az apja meghalt, az anyja pedig szinte azonnal újból férjhez ment. Gyanús. Hamletben zavaros indulatok dolgoznak, és miközben kétségbeesetten próbál beszélni arról, amit érez, hirtelen olyan helyzetben találja magát, amiből nem látszik kiút. Jó lenne kiszállni pedig, és elmenni innen messzire, mert ha maradunk, abba csak beleőrülni lehet. Beszélgetni kéne, de nincs idő, nincs energia, hogy jobban odafigyeljünk egymásra. Ennek pedig – sejthetjük – nem lesz jó vége.

Liliom, a „szerethető csirkefogó”. Liliom, a „külvárosi hintáslegény”. Liliom, a „kallódó életművész”. A „proletár”. Az „áldozat”. Az „asszonyverő”... Molnár Ferenc talán legjobb színdarabja számtalan értelmezésben került már bemutatásra. Kovalik Balázs rendezése most darabokra szedi és új formában rakja össze a jól ismert történetet. Az építőkockákból egy „művész” (színész) ellentmondásos életpályája rajzolódik ki, egy művészé, akinek az ő szeretett Julija hiába kínálja fel a normális élet lehetőségét. Az út a reménytől a kitaszítottságon keresztül a kétségbeesett halálig vezet, sőt – ironikus módon –, még azon is túl.

Székely Csaba legfrissebb történelmi szatírája sok humorral beszél a különböző identitások sokszor értelmetlen, érthetetlen harcáról. Arról, hogy hogyan címkézzük fel a másikat, hogyan összegződik az emberek közti személyes ellenszenv és a fentről irányított gyűlöletkeltés. Hogy milyen az, amikor a hatalom dönt arról, hogy ki lehet egy társadalom teljes értékű tagja, és kit kell kivetni magunk közül. És arról, hogy hogyan kérdőjeleződik meg az alapvetés, hogy az ember az ember. Még ha a saját szomszédainkról is van szó.

Vannak, akik nem érzik a különbséget a jó és a rossz között. Úgy is mondhatnám, hogy nincs lelkiismeretük. Hogy mi a rossz? Például kihasználni valakit. Apró figyelmességekkel beférkőzni valaki bizalmába, elnyerni a tetszését, meghódítani, belebújni a bőrébe, belopni magad a szívébe, magadévá tenni, leigázni, kifosztani, kifacsarni; majd mikor már elvesztette saját magát; mikor már érted kel fel reggel, és hozzád imádkozik esténként; mikor a gondolatait a te agyad szüli, és vacog, ha nem melegedhet a szemed fényénél, egyszerűen kilökni magadból, mint idegen testet a bőr. Takarodj, itt rád szükség nincs tovább! Az ilyen kitaszítottat látva az embernek sírni támad kedve.