A Veszedelmes viszonyok õszinte történet férfiak és nõk cselszövéseirõl,praktikáiról, szövevényes testi és lelki kapcsolatairól. Mindennek középpontjában a XVIII. század Franciaországának fülledt és romlott erotikája áll. A mû fõhõse,Valmont gátlástalanul cinikus, kegyetlen és velejéig romlott nõcsábász,aki egyetlen szabály szerint éli életét: "Soha ne légy szerelmes!"
A gazdag és öntelt Merteuil márkiné fogadást ajánl neki: csábítsa el az erényes és gyönyörû Madame de Tourvelt. A Valmont számára csak könnyed és rutinszerû játéknak ígérkezõ udvarlás azonban komolyra fordul, amikor rádöbben, hogy beleszeretett Madame de Tourveltbe. Inkorrekt játszadozásainak köszönhetõen azonban ez már egy soha be nem teljesült, igazi, halálos szerelem marad.
Moliére komédiázik. Kifiguráz bennünket. Félelmeinket, öncsalásainkat, kicsinyességünket. Ez utolsó színdarabja. 1673. február 17-én a Képzelt beteg előadása közben a címszerepet alakító Molière a színpadon rosszul lesz, és még aznap meghal.
A rapszódia jellemzője a zaklatottság, az érzelmek, a gondolatok szenvedélyes hullámzása, olyan akár a végtelen élet. Talán ez a műfaj a leginkább alkalmas arra, hogy megjelenítsük általa egy férfi és egy nő szerelmét, mely ugyanúgy lehet boldog, ahogyan boldogtalan is, de mindenképpen nyugtalan és feszült. A műsor a boldog szerelmet és az egymásra találást hivatott bemutatni, az ifjú pár végül összeköti életét, és boldogan élnek míg meg nem halnak, ahogy a népmesék is végződnek.