Az öregnek nem akaródzik. A fiatal még vakaródzik. A grófnő meg csak epekedik És a vágya cseperedik, Hogy egy éjjel, rémes kéjjel Rátörjön "egy férfias rémalak, Ki nappal még néma, vak S mozdulatlan a kriptában fekszik... De éjjel felmelegszik és Sikeres, eres kalandokat keres." S hogy lesz-e ebből lakodalom s vérnász? Vagy tengernyi bonyodalom, S rekeszizom-tornász pillanat? Várj, míg eljő a pirkadat, s a vér…
A dalokat hangszerelte : Berényi Attila Árnyjáték : Matola Norbert
A Szente Vajk vezette, megújult Erkel Színház egyedülálló hangulatából és az olasz nyár életérzéséből született ez a könnyed, zenés előadás.
Kisváros az olasz tengerparton, annak is varázslatos, napfényes főtere. Nem is lehet ennél jobb hely, hogy szerelemről, vágyról, tavaszról szóljanak az örökzöld slágerek. Imádnivaló, bolondos szereplők gabalyítják a szerelmi szálakat: Don Tomao, a korosodó amoroso, könnyűvérű szobalánya, egy leleményes panziósnő, a környék legpocsékabb kávéját felszolgáló presszós, az életunt milliomos és a többiek, mind kergetik az álmaikat, míg a komédia közepén ott áll szédülten egy magyar lány, Viktória, aki egy szót se ért olaszul. Ebből nem sülhet ki más, csak két és fél óra fergeteges vidámság.
Az özvegy Lord Meldrum öccsével, anyósával, két lányával éli a húszas évek Londonjának felső tízezer-beli életét. A kényelmüket szolgáló szakácsnő, az inas, a komornyik, a szobalány legalább olyan színes egyéniség, mint a ház urai.