Kovács Adél Blanche DuBois-ja nélkül nemigen tudtam volna elképzelni
az idei POSzT-ot. Maga az előadás inkább érdekes. Zsótér Sándor
szemtelen játékot űz a nézővel Ambrus Mária városi bérház belső udvarát
idéző díszletében. Egyszerre kint és bent játszatja a történetet. A
rendezőnek megvan a véleménye a műről, s ezt nem is rejti véka alá: a
darab új magyar szövege, jelentős mértékben átirata, is igen élvezetes,
és valóban új dimenziókat nyit Williams amerikai történetének
értelmezéséhez. Akárcsak a szereplők kint és bent között, úgy cikázik a
szöveg az amerikai dél világa és egy pesti bérházé között. (Zappe
László)
Az előadást a The University of the South, Sewanee, Tennessee
hozzájárulásával a Casarotto Ramsay & Associates Ltd. és a Hofra
Kft. közvetítette.
Jean Sibelius: Hat dal – Sydämeni laulu (Szívem dala), Op. 18, No. 6
Joseph Haydn: 103. (Esz-dúr, „Üstdobpergés”) szimfónia, Hob. I:103
Jean Sibelius: 2. (D-dúr) szimfónia, Op. 43
Mozart csillapíthatatlanul szerelmes volt az életbe. Jöhetett minden, ami „bűnös”: bor, kártya, biliárd. Szenvedélye a zenei ornamentikákban is kifejeződött: burjánzó acciaccaturák, trillák, mások által nem próbált kadenciák, kromatikus futamok. De vágyakozásának legfőbb tárgyai mégiscsak a nők voltak. Remekművei közül nem egyet ajánlott kifejezetten egyik vagy másik szerelmének, akik örök életűvé váltak a hozzájuk írt koncert- és operaáriákban.
Ez a Carmen szenvedélyről, szabadságról és végzetről mesél – egyszerre modern és hagyománytisztelő, látványos és provokatív, mélyen emberi és elementáris…
Hírek
Jegyvásárlás
