Örkény István abszurdja a magyar irodalom egyik időtálló remekműve, a hatalmi viszonyok kérdései pedig a ma emberét is érintik. Az őrnagyok és a Tótok itt élnek közöttünk…
Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház előadása.
Az idilli Mátraszentannán élő Tót családhoz egy nap beállít az orosz fronton harcoló fiuk parancsnoka. Az őrnagy dobozolásra kényszeríti a családot… Örkény a doni katasztrófa áldozataira gondolva írta meg művét, amelyet a „kiszolgáltatottak tragikomédiájának” nevezett. Vidnyánszky Attila rendezése sem általában a háborúról szól, hanem konkrétan a második világégést idézi meg – Örkény szellemében. De tovább is megy, amikor a téboly ívét egészen a jelenkorig rajzolja meg: a háborús katonadalok után kommunista indulók szólnak, majd az amerikai Dallas sorozat szignálja utal arra, hogy a pusztítás korokon átível. Csak az eszközök és a módszerek változnak.
Örkény István: Tóték
A kiszolgáltatottak tragikomédiája
A háború tombolása közepette az idilli Mátraszentannán élő Tót családhoz egy nap beállít az orosz fronton harcoló fiuk parancsnoka. Az őrnagy idegzetét súlyosan megrongálták a harctéri hónapok, ezért Tótéknál töltené kéthetes szabadságát. Ám hogy addig se tétlenkedjenek, dobozolásra kényszeríti a családot. És Tóték éjjel-nappal dobozolnak, hogy a vendég kedvében járjanak. Abban reménykednek, hogy a fiuk az őrnagy jóindulatának köszönhetően kedvezményekben részesül a fronton. Tóték egyre fogyó lelkesedéssel dobozolnak, végül megölik az őrnagyot, nem is sejtve, hogy áldozatuk is, a gyilkosság is teljesen hiábavaló – és abszurd. A falu postása ugyanis nem kézbesíti ki a rossz hírt közlő leveleket, így azt sem, amiben a Tót fiú halálhíre áll.
„1943. január 13-án a Don-kanyarban elkezdett lefelé görögni az a szikla, amellyel a magyar hadsereg sziszüphoszi sorsa elvégeztetett. Egy barátom, Cseres Tibor, aki ugyanezt megélte, kifejtette egyszer, hogy ezt a háborút magyar írónak lehetetlen megírnia. Ebbe a gondolatba nem tudtam beletörődni. Hatvanezer ember fagyott meg ott, abban az aknatűzben, a jeges szélben, a hóban. Az, hogy én élek, a valószínűségnek egészen kicsike töredéke csak. Talán ezért van az, hogy az ő telük, az ő sorsuk azóta sem hagyott megnyugodni.
A Tóték nem róluk szól, vagy nemcsak róluk, sőt, talán egészen másról, de én írás közben mindig rájuk gondoltam. A legtöbben ülve fagytak meg, s ahogy ott ültek, márványban fagyott arccal, még most is hátamban érzem a tekintetüket" – írja Örkény a Tóték előszavában.
Ez az a gondolat, ami a beregszászi előadásnak is kiindulópontja. Egyben ez teszi különlegessé is Vidnyánszky Attila rendezését, amely nem egy valamikori háborúról, vagy általában a háborúról szól, hanem konkrétan a második világégést idézi meg – Örkény szellemében. Ez teszi hitelessé a történetet – véli a rendező, aki a téboly ívét egészen a jelenkorig rajzolja meg: a háborús katonadalok után kommunista indulók szólnak, majd a Dallas című amerikai sorozat szignálja utal arra, hogy a pusztítás korokon átível. Csak az eszközök és módszerek változnak.
– A ma problémái nagyrészt ugyanazok, mint a Tóték keletkezésének idején voltak, és Örkény alapkérdéseket boncolgat. Az emberi természet nem változik, és az a viszonyrendszer, amit a darab felvázol, abszolút átültethető a mába. Ez a nagy művek, a klasszikusok sajátja – mondja Vidnyánszky Attila.
„Nem csak a hivatali főnöknek, vagy a művezetőknek akadnak alárendeltjei, hiszen hatalmi struktúra a család is, az óvoda meg az iskola is. Sőt még a legelesettebb, legkifosztottabb ember is fogja egy csücskét az uralkodásnak, ha egyebe nem maradt, legalább egy öleb vagy kanárimadár a kiszolgáltatottja. Kölcsönös függőségben élünk, egy személyben zsarnokok és áldozatok... hitem szerint az őrnagy és a Tűzoltóparancsnok valójában egy személy. Ahhoz persze, hogy ebből drámai mű lehessen, össze kellett szikráztatni a benne rejlő pólusokat" – írta Örkény, aki a drámáját a „kiszolgáltatottak tragikomédiájának” tartotta.
A Tóték a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház emblematikus előadása. Sokak szerint az őrnagyot alakító Trill Zsolt alakítása minden túlzás nélkül vetekszik Latinovits Zoltánéval, aki az 1967-es ősbemutató és a Fábri Zoltán által rendezett legendás film főszereplője volt. A IX. Pécsi Országos Színházi Találkozón Trill Zsolt kapta a MASZK színész-zsűrijétől a legjobb férfi alakítás díját az Őrnagy megformálásáért.
Szereplők:
Őrnagy – Trill Zsolt
Tót – Tóth László
Tótné – Szűcs Nelli
Ágika – Polyák Anita e. h.
Postás – Rácz József
Tomaji plébános – Sőtér István
Cipriáni professzor – Ferenci Attila
Gizi Gézáné – Béres Ildikó/Fornosi D. Júlia
A lajt tulajdonosa – Varga József
Lőrincke – Szilvási Szilárd
Elegáns őrnagy – Ivaskovics Viktor/Szilvási Szilárd/Jakab Tamás e. h.
Jelentős történelmi figurák: Ferenci Attila, Kristán Attila, Gál Natália
Vass Magdolna
Orosz Ibolya
Orosz Melinda
Alkotók:
Díszlet: Olekszandr Bilozub
Jelmeztervező: V. Csolti Klára
Dramaturg: Kozma András
Rendező: Vidnyánszky Attila
A Gyulai Várszínház és a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház közös produkciója.
Bemutató: 2004.
Hírek
Jegyvásárlás
