Nem esik messze az alma a fájától? Apádra vagy anyádra ütöttél? Te beleillesz a sorba? Vagy úgy érzed, hogy “az nem az én világom”?
Néha nehéz eldönteni, hogy viselkedésünk és egyes gondolataink honnan erednek. Valóban az adott helyzetnek szólnak? Abból, amit családunkban, óvodában, iskolában kaptunk nem biztos, hogy szükséges felnőttként is mindent megőriznünk. Magunkkal hordozott csomagunkból mi az, ami csak vállunkat nyomja, és megérett a kidobásra, és mi az, ami erőt adó kincs? Egyáltalán tudjuk, mi van a puttonyban?
Nyissuk ki a családi fotóalbumot, nézzünk be a lelkünk mélyére íródott képek világába! Vajon mennyire gyártjuk újra ezeket a képeket, amikor mi is nyomot hagyunk a környezetünkben? Vessünk egy pillantást a nappalink falára, a hírfolyamunkra, a családi albumra, a matricákra a hűtőn - mit mutatnak?
Ebben az improvizációs színházi előadásban képekből inspirálódva két színész változik át különböző figurákká, hogy az egyes karakterek múltját, erőforrást vagy traumát jelentő csomagjait feltárják, és az emlékek és felejtés jelen idősíkra gyakorolt hatásával játszanak.
Játsszák: Bán-Horváth Veronika és Madaras Attila
Ha nem jártál még improvizációs előadáson:
Igen, ez valóban egy olyan előadás, aminek jelenetei, karakterei nincsenek előre meghatározva.
Tényleg nincs szövegkönyv.
Nem próbáltunk be előre jeleneteket, viszont sokat tréningezünk, hogy bátran mondjunk igent az ismeretlenre.
A színpad a színészeké és közreműködőké – nézői széked biztonságából figyelheted, mi történik az előadásban.
Hírek
Jegyvásárlás
