A francia színházi élet egyik legendás, több műfajt egyesítő alkotója, rendező, koreográfus és bábművész egy személyben. Pályáját képzőművész-grafikusként kezdte, majd 1967-ben megalapította Compagnie Philippe Genty néven saját társulatát, amely eleinte főleg bábszínházi kísérletezéssel foglalkozott, de kezdettől fogva tágította a műfaji kereteket, és a vizualitás, a mozgás, a zene és a tárgyanimáció ötvözésére törekedett. Az 1980-as évektől egyre inkább egy egészen sajátos, összetéveszthetetlen formanyelvet dolgozott ki, amely a dráma, a pantomim, a tánc és a vokális kifejezőeszközök szintézisére irányult, így produkciói különleges, mágikus atmoszférájú előadásokként váltak nevezetessé. Genty színháza a mai napig egyszerre emberi és költői, plasztikus és hangsúlyosan metaforikus formanyelven mesél a lét finom rezdüléseiről, tele lírai, megkapó humorral és melankóliával. Előadásaiban egyenrangú szereplőkként vannak jelen a színészek, a bábok, a tárgyak, valamint a tánc, a pantomim és a cirkuszművészet. Egyszerű, mégis fantáziát megmozgató eszközökkel él, melyek szürreális logikája varázslatos, titokzatos mélységet kölcsönöz a színpadon teremtett világnak.
Fontosabb előadásai: 1980 – „Kerek, mint a kocka” (Rond comme un cube) 1983 – “Sigmund szerint az őrület” (Zigmund follies) 1986 – “Vágyparádé” (Désirs parade) 1995 – „Mozdulatlan vándor” (Voyageur immobile) „Hullámok akaratából” 2005 - „A föld széle” (La Fin des terres) 2005-2006 – “Sigmund szerint az őrület” 2010 – “Mozdulatlan utasok” (Voyageurs immobiles)
Workshop a Bárkán
Mozgást sejtet a műhelymunka címe is, amelynek célja, hogy elindítson egy folyamatot a résztvevőkben. A Philippe Genty Társulat két tagja, Nancy Rusek és Eric de Sarria, mutatja be azokat az önvizsgálati eszközöket, melyeket Philippe Genty és Mary Underwood dolgozott ki alkotásaik és tanfolyamaik során. A továbbképzés egyfelől a játék, az eltáncolt mozdulatok és az eszközhasználat (anyagok, bábok, tárgyak) technikáinak átadásából áll, melyekhez a testet és az érzelmeket egyaránt maximálisan be kell vetni, másfelől előkerül a személyes kutatás és alkotás kifejlesztése, mégpedig egy közös projekten belül. Az egyéni megközelítés abból az érzékszervi kontaktusból táplálkozik, amit minden ember tapasztal, amikor megérint valamit, vagy játék közben felfedez bizonyos anyagokat. E kontaktus rezgései eljutnak az emlékezetünkbe, felébresztik azt, és valós időben hozzákapcsolódnak a múlt nyomaihoz… Ám ez utóbbi folyton elszökik, menekül előlünk, nekünk pedig szüntelenül utol kell érnünk, hogy megkíséreljünk szembenézni vele, és színpadra vigyük a történetét…
A műhelymunka május 1-jétől június 1-jéig tart, 2013. május 31-én és június 1-jén pedig egy-egy nyilvános bemutatóval végződik.
Alkotók: Nancy Rusek, Eric de Sarria Asszisztens: Pogács Zsuzsa Tolmács: Kund Laura
Mélyzölden burjánzik a dzsungel. Hosszú liánokon majmok csüngnek, álmukban kígyó öleli őket… Tigris üvöltése töri meg a csendet. Puha talpain éjfekete párduc suhan, zöld szemében a hold fénye villan, cikáz… Farkasok vonyítják felhők vonulását, a vén medve csendre inti őket. Ölében egy apró szerzet: az Emberkölyök. Testvérei a farkasok, mestere a fenséges párduc és a rozzant medve, ellensége a vérszomjas tigris: Sir Kán. Maugli, aki visszatér az emberek közé, vagy a vadont választja a farkasokkal? Maugli, az emberfiú, aki legyőzi ellenségeit és boldogságot keres új családjának a sűrű lombok között… Kihagyhatatlan, szívmelengető, ugyanakkor vidám történet a barátságról, szerelemről, gyermekeknek és gyermeklelkű felnőtteknek…
1905. Elárverezik a párizsi Operaház teljes hajdani berendezéseit. Többek között egy csillárt, amely a kikiáltó szerint egy máig sem tisztázott baleset okozója volt. A baleset tetteseként az Operaház titokzatos Fantomját emlegették.