A francia színházi élet egyik legendás, több műfajt egyesítő alkotója, rendező, koreográfus és bábművész egy személyben. Pályáját képzőművész-grafikusként kezdte, majd 1967-ben megalapította Compagnie Philippe Genty néven saját társulatát, amely eleinte főleg bábszínházi kísérletezéssel foglalkozott, de kezdettől fogva tágította a műfaji kereteket, és a vizualitás, a mozgás, a zene és a tárgyanimáció ötvözésére törekedett. Az 1980-as évektől egyre inkább egy egészen sajátos, összetéveszthetetlen formanyelvet dolgozott ki, amely a dráma, a pantomim, a tánc és a vokális kifejezőeszközök szintézisére irányult, így produkciói különleges, mágikus atmoszférájú előadásokként váltak nevezetessé. Genty színháza a mai napig egyszerre emberi és költői, plasztikus és hangsúlyosan metaforikus formanyelven mesél a lét finom rezdüléseiről, tele lírai, megkapó humorral és melankóliával. Előadásaiban egyenrangú szereplőkként vannak jelen a színészek, a bábok, a tárgyak, valamint a tánc, a pantomim és a cirkuszművészet. Egyszerű, mégis fantáziát megmozgató eszközökkel él, melyek szürreális logikája varázslatos, titokzatos mélységet kölcsönöz a színpadon teremtett világnak.
Fontosabb előadásai: 1980 – „Kerek, mint a kocka” (Rond comme un cube) 1983 – “Sigmund szerint az őrület” (Zigmund follies) 1986 – “Vágyparádé” (Désirs parade) 1995 – „Mozdulatlan vándor” (Voyageur immobile) „Hullámok akaratából” 2005 - „A föld széle” (La Fin des terres) 2005-2006 – “Sigmund szerint az őrület” 2010 – “Mozdulatlan utasok” (Voyageurs immobiles)
Workshop a Bárkán
Mozgást sejtet a műhelymunka címe is, amelynek célja, hogy elindítson egy folyamatot a résztvevőkben. A Philippe Genty Társulat két tagja, Nancy Rusek és Eric de Sarria, mutatja be azokat az önvizsgálati eszközöket, melyeket Philippe Genty és Mary Underwood dolgozott ki alkotásaik és tanfolyamaik során. A továbbképzés egyfelől a játék, az eltáncolt mozdulatok és az eszközhasználat (anyagok, bábok, tárgyak) technikáinak átadásából áll, melyekhez a testet és az érzelmeket egyaránt maximálisan be kell vetni, másfelől előkerül a személyes kutatás és alkotás kifejlesztése, mégpedig egy közös projekten belül. Az egyéni megközelítés abból az érzékszervi kontaktusból táplálkozik, amit minden ember tapasztal, amikor megérint valamit, vagy játék közben felfedez bizonyos anyagokat. E kontaktus rezgései eljutnak az emlékezetünkbe, felébresztik azt, és valós időben hozzákapcsolódnak a múlt nyomaihoz… Ám ez utóbbi folyton elszökik, menekül előlünk, nekünk pedig szüntelenül utol kell érnünk, hogy megkíséreljünk szembenézni vele, és színpadra vigyük a történetét…
A műhelymunka május 1-jétől június 1-jéig tart, 2013. május 31-én és június 1-jén pedig egy-egy nyilvános bemutatóval végződik.
Alkotók: Nancy Rusek, Eric de Sarria Asszisztens: Pogács Zsuzsa Tolmács: Kund Laura
Csányi Miklós kulturális menedzser új tájházat nyit meg Szabadszálláson, mely alkalomból sorsdöntő kérdésre kell választ adnia. Döntésének következtében kalandos utazásra indul lelkiismeretének útvesztőjében. Az útvesztő végén újabb választás elé kényszerül – hogy jól választ-e, avagy sem, döntsék el Önök!
A történetben szereplő többi szimbolikus szereplővel együtt, Pinokkió mintha mindazokat az érthetetlen vagy félreértett vonásokat testesítené meg, amelyek a kamaszkor sajátjai. E korszak gyötrelmei annak a felnőtt társadalomnak a tükörképei, amely elvesztette önmaga hitelességét, és válságba került.
Hírek
Jegyvásárlás
