Egy vidéki színház fiatal, kortárs szerző új darabjának bemutatójára készül. Most azonban nem a Jókai színházról van szó, Bengt Ahlfors játéka egy időtlen színházi világ mindennapjai közé kalauzolja a nézőket. A társulat művészeti vezetője – mint minden színházi vezető – kompromisszumok és ravasz szervezőmunka árán tudja megvalósítani művészi elképzeléseit.
Eleget kell tennie a szponzorok, a közönség, az író, a társulat igényeinek. A társulaténak, amely a szokásos karrier- és magánéleti konfliktusok vihara között működik. A darab rendkívül mulatságos és keserédes világot rajzol elénk, amely kicsiben és esszenciálisan minden emberi közösségére jellemző. Szellemes és vitriolos vígjáték ez. A végig követett próbafolyamat során gondokkal, sikerekkel és kudarcokkal találkozunk, amelyek a nézőkről is szólnak, miközben nekik adnak vigasztalást és őket mulattatják.
1905. Elárverezik a párizsi Operaház teljes hajdani berendezéseit. Többek között egy csillárt, amely a kikiáltó szerint egy máig sem tisztázott baleset okozója volt. A baleset tetteseként az Operaház titokzatos Fantomját emlegették.
A történetben szereplő többi szimbolikus szereplővel együtt, Pinokkió mintha mindazokat az érthetetlen vagy félreértett vonásokat testesítené meg, amelyek a kamaszkor sajátjai. E korszak gyötrelmei annak a felnőtt társadalomnak a tükörképei, amely elvesztette önmaga hitelességét, és válságba került.