Milyen komisz is a színház...! Először elutasítja a nőket, aztán meg csúfot űz belőlük. Hölgyeim! Végre színpadra léptünk (Éljen a 17. század! Éljen a londoni Királyi Társulat!), és tessék: leégett a színház. Komisz játék, nemdebár?
April De Angelis darabja négy színésznőről és egy mindenesről szól, akik életüket a színházra (akarom mondani, A Színházra) teszik fel. A szerző az első hivatásos színésznők portréját rajzolja meg történelmi hűséggel, játszadozó humorral, és személyes tragédiákkal megfűszerezve. A dráma érdekessége, hogy férfiak csak említés szintjén jelennek meg, mégis (ahogy mindig) ők okozzák a kisebb-nagyobb katasztrófákat. Felelősek ezekért a nőkért, akik viszont nehezen vállalják a felelősséget saját magukért. Egymás mellett követhetjük nyomon a színpadi és a magánéleti eseményeket, a színésznők rivalizálását és barátságát, bukásukat és felemelkedésüket. A szereplők valódi történelmi figurák, akik közül végül csak egy tud igazi karriert csinálni - ám ez a pályafutás is magában hordozza az óriási zuhanás lehetőségét. Pengeélen táncolnak bizony; komisz táncot járnak.
Az angol írónő egyik legismertebb, egyben legközkedveltebb drámáját színházunk művésze, Kocsis Pál állítja színre, egyedüli férfiként terelgetve hölgyeit.
Az özvegy Lord Meldrum öccsével, anyósával, két lányával éli a húszas évek Londonjának felső tízezer-beli életét. A kényelmüket szolgáló szakácsnő, az inas, a komornyik, a szobalány legalább olyan színes egyéniség, mint a ház urai.
1905. Elárverezik a párizsi Operaház teljes hajdani berendezéseit. Többek között egy csillárt, amely a kikiáltó szerint egy máig sem tisztázott baleset okozója volt. A baleset tetteseként az Operaház titokzatos Fantomját emlegették.
Hírek
