Páratlan élmény részesei lehetnek a budapesti Orfeum vendégei ezen a dzsesszestén. Szulák Andrea a tőle megszokott alázattal és profizmussal, a Szeretni bolondulásig című lemezének dalaival kápráztatja el közönségét Balázs Elemérrel és ifj. Szakcsi Lakatos Bélával karöltve, de saját bevallása szerint esze ágában sincs felvenni a versenyt a műfaj jeles magyar képviselőivel. A popstafétát azonban átadja a mostani fiataloknak.
Szulák Andrea természetes és közvetlen kommunikációjával született háziasszony, konferanszié. Az énekesnő magát szerényen a produkció csupán egy elemének, a hatodik hangszernek aposztrofálja, akinek megtiszteltetés, hogy a „fiúk” befogadták maguk közé. Mintha egy baráti társaság jött volna össze egy zenés, sztorizós találkozásra, ami alatt a magyar szívnek és fülnek kedves melódiák – Szeretni bolondulásig, Félteni kell, Találkozás egy régi szerelemmel, Valaki kell nekem is, Mondd, miért szeretsz te mást, A legtöbb ember, Nem történt semmi, Holnap, ki tudja, holnap látsz-e még? – csendülnek fel dzsesszes hangzásban.
A színpadon első osztályú zenészek örömzenélése folyik a szabadság érzésének tetőfokán. Andalító utazás ez a magyar zene csillagainak ösvénye mentén, tisztelgés az Apostol együttes, Cserháti Zsuzsa, Karády Katalin, Kovács Kati, Máté Péter, Mikes Éva, Ruttkai Éva, Szécsi Pál, Tolnay Klári és Zalatnay Sarolta előtt.
Közreműködik
Balázs Elemér – dob
ifj. Szakcsi Lakatos Béla – zongora
Fenyvesi Márton – gitár
Lakatos ’Pecek’ Krisztián – nagybőgő
Zana Zoltán – szaxofon
Programkezdés 21 órakor.
Kapunyitás 20 órakor.
Vacsorázási lehetőség 23 óráig.
Hófehérke és a gonosz mostoha története, Kocsák Tibor fülbemászó zenéjére, ifj. Harangozó Gyula ötletekből kifogyhatatlan koreográfiájával, Velich Rita gyönyörű jelmezeivel, Kentaur varázslatos látványvilágával elevenedik meg.
A Budapesti Operettszínház előadása
Bözödújfalu egy kis meseszerű hely, ahol békében megfér egymás mellett minden vallás és felekezet: katolikus, református, unitárius, görögkatolikus, zsidó és szombatos. Egészen addig, amíg Észak-Erdély 1940-ben vissza nem tér az anyaország kebelére, és kormányunk figyelme oda nem szegeződik Bözödújfalura. Egyik nap még egyformák vagyunk, másnap már ahányan, annyi félék. És persze nem mindenkinek jár egyenlő bánásmód.