„Hol volt, hol nem – ma így szól a mesém /
egy kis ország a világ közepén / egy pattanás a földnek homlokán / ki
föntről nézte, meg se látta tán. // Élt itt egy asszony, / de meghalt
hamar / három leány maradt utána, jaj. / Agóniának, ő a legnagyobb, / a
homlokán egyetlen szem ragyog. // Begónia, a középső leányka / három
szemével pislog a világra. / Láthatjuk, ha a lányok ideállnak, /
megfelelnek a szépségideálnak. // Ám a legifjabb… anyja szégyene! / Jaj,
torzszülött! Jaj, hogy lett két szeme? / E földön egy szem lány, ki
kétszemű, / Erzsinek hívják, róla szól e mű.”
A Grimm testvérek e kevésbé ismert meséje
egy fordított világban játszódik: egy országban, ahol mindenkinek egy,
három vagy öt szeme van. Egy országban, ahol a két szemmel született
Erzsikére ferde szemmel néznek. Hisz olyan furcsa, idegen, ijesztő. A
különleges, vicces Hamupipőke-történetben a kiközösített, cselédsorban
tartott kétszemű kislány jó szíve és bátorsága végül győzedelmeskedik,
sőt még a párját is megtalálja. Mi, nézők pedig talán megtanulunk más
szemmel nézni azokra, akik nem olyanok, mint mi vagyunk.