Tíz élettörténet, tíz szenvedéstörténet, tíz Ecce homo-kép tárul elénk. Íme, az önmagát megkoronázó, önbecsapó ember. Íme, a bűnös, ámde naponta az élettől, saját magától és embertársaitól megkorbácsolt, szenvedő, együttérzésre méltó lény. És íme, a mások tettei, szavai felett ítélkezni bármikor kész ember. Íme, ezek vagytok ti, mindahányan. És itt van tíz, küszködő, a parancsolatoknak és szabályoknak, a mások elvárásainak és önnön ambícióiknak megfelelni nem tudó ember, akik törvényszerűen elbuknak. Hibáznak, vétkeznek és ezzel öntudatlanul is hatással vannak egymásra. Merthogy a krimiszerűen kibontakozó történetből lassan kiderül, hogy minden mindennel összefügg, a szereplők sorsa hol összefonódik, hol pedig keresztezi egymást, a puzzle-életek társadalomtablóvá állnak össze. És élünk a Remény lakótelepen, egymásra utalva, mégis magunkra hagyatva. Székely Csaba briliánsan felépített darabjában minden Közép-Európában élő számára ismerős helyszíneken és helyzetekben vizsgálja meg azt a kérdést, vajon meg tudunk-e felelni a Tízparancsolatnak?
Gary úgy érzi, mindent megad a családjának. Értük dolgozik állandóan, ügyfeleivel is ezért jár el golfozni, meccsekre. Maggie magányosnak és elveszettnek érzi magát a házasságukban. Nem tudja, mit akar, csak azt, hogy képtelen így folytatni. Két középkorú ember. Egykor elkötelezték magukat egymásnak, a hétköznapok sűrűjében azonban egyszer csak elsodródtak egymástól. Mások már a vágyaik, mások a céljaik.
Előfordul: hulla, és annak fagyasztása, csontok, hányás, köpés, meztelenség, verekedés, felnőttfilm-részlet, kitört ujjak, kábítószer fogyasztása és terjesztése, méregkeverés, zászlóégetés (ja ez nem), egyszer elhangzik az a szó, hogy 'zsidó', egyszer az, hogy 'cigány'. Lesz füst, stroboszkóp, hangos zene, riasztó hangeffektek, zaj, káosz, kosz és több liter művér.
Hírek
Jegyvásárlás
