„…hasunk, amelybe bort tömtünk s kalácsot, mint vén ribancmell, ráncos, sárga folt, szívünk, amely a názáreti ácsot sosem dicsérte, már a sárba folyt…” (Francois Villon)
A történetben szereplő többi szimbolikus szereplővel együtt, Pinokkió mintha mindazokat az érthetetlen vagy félreértett vonásokat testesítené meg, amelyek a kamaszkor sajátjai. E korszak gyötrelmei annak a felnőtt társadalomnak a tükörképei, amely elvesztette önmaga hitelességét, és válságba került.