A Sóska, sültkrumpli mintha a fociról szólna. Vagyis inkább a mérkőzést irányító játékvezetői hármasról. Három férfi összezárva az évtizedek egzisztenciális nyomorát savanyú izzadságkövületbe konzerváló lepukkant vidéki sportegyesület öltözőjében.
Három szimmetrikus egységet tagol a mérkőzés rituáléja: meccs előtt, még tiszta lappal, bármi megtörténhet, életérzésben fürödve; az első félidő után, még helyrehozható, korrigálható döntések, még minden lehet szép és jó, ez az emberélet útjának fele; a harmadik egység a mérkőzés lefújása után, amikor már csak a páni félelem az úr és a kétségbeesett töprengés, hogy hol rontottam el. Összeköti őket a közös felelősség, a pálya és a nő. Ugye ismerős? Ez az életünk, Egressy által dióhéjba zárva, a foci parabolájára felfeszítve, mély emberismerettel, humorral és szeretettel. Dér András, rendező
Mozart csillapíthatatlanul szerelmes volt az életbe. Jöhetett minden, ami „bűnös”: bor, kártya, biliárd. Szenvedélye a zenei ornamentikákban is kifejeződött: burjánzó acciaccaturák, trillák, mások által nem próbált kadenciák, kromatikus futamok. De vágyakozásának legfőbb tárgyai mégiscsak a nők voltak. Remekművei közül nem egyet ajánlott kifejezetten egyik vagy másik szerelmének, akik örök életűvé váltak a hozzájuk írt koncert- és operaáriákban.
1905. Elárverezik a párizsi Operaház teljes hajdani berendezéseit. Többek között egy csillárt, amely a kikiáltó szerint egy máig sem tisztázott baleset okozója volt. A baleset tetteseként az Operaház titokzatos Fantomját emlegették.