Ez a vérbő,
(tragi)komikus történet bárhol játszódhat, ahol élők és holtak,
csalatások és csalások, vitális özvegyek --- nők és férfiak --
téblábolnak a maguk bonyolult, és remélhetőleg hosszú öregkora felé.
Bárhol, bármely nyelven könnyen megbillen a sztereotípiák, bejáratott
élethazugságok egyensúlya, s kivillan, a pőre magány, az esendőség, a
halálfélelem, mint valami ózonlyukon, amit aztán sírva-nevetve befoltoz
az életösztön, a szeretet- és szerelemvágy, a vágy a saját, egyedi,
bombabiztos közhelyeink iránt.
Engem (a nagyszerű színészeken túl) ez
érdekelt ebben a darabban, valamint az, hogy meg tud-e szólalni, és
miképpen szólal meg magyarul a négy rivális nő és csábítójuk, mit
tudnak, illetve mit tudok én, mint a magyar változat írója hozzáadni az
ismerős, tehát teherbíró alaphelyzethez.
Kisváros az olasz tengerparton, annak is varázslatos, napfényes főtere. Nincs is jobb hely arra, hogy szerelemről, vágyról, tavaszról szóljanak az örökzöld slágerek. Imádnivaló, bolondos szereplők gabalyítják a szálakat: Don Tomao, a korosodó amoroso, könnyűvérű szobalánya, leleményes panziósnő, a környék legpocsékabb kávéját felszolgáló presszós, az életunt milliomos és a többiek mind kergetik álmaikat, míg a komédia közepén ott áll szédülten egy magyar lány…
Az egyik legeredetibb autentikus cigány zenét játszó zenekar, akik egyedi színpadi megjelenésükkel, hagyományos hangszereikkel, utánozhatatlan táncos előadásmódjukkal és bődületes energiájukkal…
Hírek
Jegyvásárlás
