Ruszt Józsefet színházrendezői és színházcsinálói pályafutása során
kritikusai ily módon jellemezték, rámutatva arra a különösségre, amely
mindig is meghatározta színházi működését majd 45 éves rendezői
pályafutása során.
Írói ambíciók fűtik pályája kezdetén a
színházzal szemben, mégis színházteremtőként, színészpedagógusként, a
társulati lét szükségességét valló, már a pályája elején európai
színházi fesztiválokon sikereket arató rendezőként vonult be a Magyar
Színháztörténetbe.
Ebben az évben lenne 75 éves.
Pályatársak,
tanítványok, kollégáik emlékeznek a Mesterre, aki Goethe paradoxonjával
tudta leginkább érzékeltetni a színház lényegét: „Az ember
semmiképpen sem szabadulhat biztosabban a világtól, mint a művészet
által… és semmiképpen sem kapcsolódhat hozzá szorosabban, mint a
művészet által”
Az emlékező pályatársak:
Cs. Németh Lajos, Farkas Ignác, Forgách András, Gálffi László, Kaszás
Géza, Kézdy György, Nánay István, Sólyom Kati, Tóth Judit és Trokán
Péter.
Az est házigazdái: Jordán Tamás és Nagy Cili