A próbákba persze óhatatlanul beszűrődik, becsordogál a magánélet, amit a színpadon kívül kellene hagyni. Kívül kellene? Lehetséges az? Mit visz magával a színész egy-egy fellépés után, amikor lemezteleníti a lelkét, amikor tükröt tart magának, a nézőnek, a világnak? És mit visz magával a néző?