Mindhárman a kortárs magyar képzőművészet 70-es, 80-as évekbeli fellendülésének korszakában kezdtek el alkotni - ezen túl azonban más is összeköti őket.
Popovics robosztus kő és éteri üveg keresztezéséből létrejött alkotásai szinte mágikus hatást gyakorolnak a szemlélőre. Darázs rovásírással, az indián művészet jelképeivel megalkotott víziói egy másik világba repítenek minket. Sejben erőteljes gesztusfestészetével és sziporkázóan ötletes, archaikus indíttatású plasztikáival éri el ugyanezt. Mindhárman az ősművészetre utaló jeleket használva idéznek fel bennünk zsigeri, kollektív tudatunkból előásható, prehistorikus élményeket.
A kiállítás érdekessége még, hogy Sejben Lajost és Darázs Józsefet elsősorban festőként tartja számon a művészettörténet, ám most szobraikat is megmutatják a nagyközönségnek.
Nátyi Róbert művészettörténész, kurátor úgy fogalmazott: a kiállítás rendezése során izgalmas volt megkeresni azokat a kapcsolódási pontokat, melyek egy-egy teremben összefűzhetik a falra akasztott vagy posztamensre állított műveket, ezzel együtt azonban elérni azt is, hogy továbbhaladva a szobákon újabb és újabb arcát ismerhessük meg a művészeknek.
Mindhárom alkotó szerepelt már életműkiállítással a REÖK-ben, együtt azonban még sosem láthattuk munkáikat. A jelenlegi kiállítás több mint 100 alkotáson keresztül ad ízelítőt az elmúlt években készült anyagaikból, egészen március 13-ig.