POSTA VICTOR estje.
Vendég: Gallusz Nikolett
Az új dalszövegeket fordította: Valla Attila
Az előadásban felvételről Csikós Attila és Valla Attila versei hangzanak el Miller Zoltán, Pusztaszeri Kornél, Crespo Rodrigo és Lippai László előadásában.
Nincs aktuális előadás
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2013. április 26. péntek, 19:30
A bársonyos hangú bariton, a Világ egykor legfiatalabb Fantomja az Operaházból, aki úgy Fáraó, hogy közben Elvis is megemelné képzeletbeli kalapját, mondanivalóval teli és katarzisra mindig éhes L'élek... azaz Posta Victor! Lebilincselő sokszínűségét méltán nagy sikerű és igényes slágerek segítségével egyetlen mesévé varázsolta, ahol a Zongora, mint állandó partnere kíséri végig a felnőtté válás, az emberi kapcsolatok, a művészlét, a hit, a kitartás útvesztőin.
Ki más is látogathatna el Hozzá egy ilyen utazásra, mint Barbra Streisand vagy éppen Liza Minnelli? Természetesen kizárólag a legnagyszerűbb Asszonyok vagy talán a legkedvesebb barátok - Gallusz Nikolett személyében érzik, vezetik, s figyelik a Fiatalember kétségeit, kérdéseit, emlékeit, vagy éppen álmait. Humorral, drámával és muzsikával átszőtt koncertfantázia, Molnár Ferenc érzékeny koreográfiájával, Pesty-Nagy Kati rendező dinamikus, szimbolista színpadi világában.
A Rippl-Rónai Művészeti Intézet harmadéves színész osztálya Csehov A három lány című darabján keresztül saját magáról kezd el beszélni: vágyakról, halogatásról és arról az ismerős érzésről, hogy „majd egyszer” minden jobb lesz. A Hamvai Kornél-féle fordítás friss, mai hangon szólal meg, Kelemen József rendezésében pedig a csehovi világ közel kerül a jelenhez.
A történet három fiatal nő körül forog, akik egy vidéki városban élnek, és folyamatosan arról álmodnak, hogy visszajutnak Moszkvába – egy jobb, izgalmasabb élet reményében.
Az előadás erősen épít a humorra és az öniróniára: a szereplők sokszor nevetségesek, miközben nagyon is pontosan rájuk ismerünk – és magunkra.
A végére nem Moszkva kerül közelebb – hanem az a felismerés, hogy az élet nem kezdődik el magától.