Világifjúsági Találkozó. Tolbuchin. Lenin körút. Traubi szóda. Jaffa. Kocka Lada. Tekercses magnó. Kontroll Csoport. Vasfüggöny. Besúgók és megfigyeltek. Privát szférák és közérdekek. Rendszereken átívelő megalkuvás. Öröklődő nemzedéki traumák. Ki mit tud. Naiv mosolyok, lelkes hiszékenység. Trapéznadrágba és virágos szoknyába öltözött áloptimizmus. De álljunk csak meg egy szóra! Tényleg – most akkor Ki Mit Tud? Pontosabban Ki Mit és Hogyan Tud?
 
 Pintér Béla kíméletlen pontossággal színpadra vitt zenés-prózai szatíráját látva hol összeszorul a gyomrunk, hol könnyezve nevetünk, miközben a népzene és a szocializmus underground muzsikája szól a háttérben. A társulat ezúttal is egy fontos, de mindig is került és "titkosított" témát feszeget a tőlük megszokott társadalomkritikus iróniával: az ügynöktémát.
 
 A virtuóz cselekménycsavarokkal és szimbolikus elemekkel tűzdelt történet szerint a táncház-mozgalomban is aktív Balla Bán István népzenegyűjtő sötét titkot őriz: képtelen úrrá lenni kisiskolás nevelt lánya, Timike iránti vonzalmán, amit egyedül legjobb barátja, a táncházvezető Tatár Imre édesanyjával oszt meg. Ám az asszony halálával a titok nem kerül a sírba, hiszen az ellenzéki mozgalmakkal szimpatizáló Szádeczky Elvíra lakásán poloskákat helyezett el az állambiztonság….
 
 „Azt hiszem, összeért. A nagy nemzeti legendáriumok és néprajzi kincsek, a balladisztikusan jelképes személyes történetek, az abszurd sorstragédiák, a magyar történelmi félmúlt, a megkérdőjelezhetetlen színház, valamint az itt és a most. Pintér Béla valamennyi előadása ennek az összetevőláncnak a felhasználásával készült, az arány eltérő, a történet mindig más, a felvetett problémák ugyancsak változók. Az állandó mi vagyunk benne: a mi közegünk, a mi történeteink, kérdéseink, létező lehetetlenségünk. A Titkaink című előadás mindenképpen egyfajta megérkezés a jelen valóságába. Nem csak az olyan szorító kérdések miatt, mint az ügynökmúlt vagy éppen az emberi tehetetlenség önnön ösztöneivel szemben, hanem elsősorban amiatt, hogy megmutatja: hogyan fordítható minden érték saját ellenkezőjére, hogyan teszi elviselhetetlenné a létezést az ember mindennapjaiba beférkőző hatalom.”_Ugrai István_7ora7
  
 SZEREPLŐK:
 
 Balla Bán István - FRIEDENTHAL Zoltán
 Dr Szádeczky Elvira, Pánczél elvtárs - CSÁKÁNYI Eszter
 Kata - ROSZIK Hella
 Timike - ENYEDI Éva
 Zakariás Bea - SZAMOSI Zsófia
 Tatár Imre - PINTÉR Béla
 Szujó, Pincér, Pogány - THURÓCZY Szabolcs
 Tatár Ferenc, Ági - STEFANOVICS Angéla
 Borbíró - PÓTA György
 Konkoly - PELVA Gábor
  
 ZENÉSZEK
  
 PELVA Gábor - hegedű, brácsa, gitár
 PÓTA György - szintetizátor, bőgő, brácsa
 ROSZIK Hella - hegedű
  
 Dramaturg: ENYEDI Éva
 Jelmeztervező: BENEDEK Mari
 Jelmeztervező munkatársa: KISS Julcsi
 Tér: TAMÁS Gábor
 Fény: VARGA László
 Hang: BELÉNYESI Zoltán
 Kellék: QUITT László
 Gazdasági munkatárs: INHAIZER Gyula
 Produkciós munkatárs: Uri Eszter
 Rendező munkatársa: HAJDÚ Rozi
 Írta és rendezte: PINTÉR Béla