Parasztdráma táncban, szóban elbeszélve – így határozhatjuk meg a Pillangó műfaját. Móricz egyébként ad műfajt a Pillangónak: szerelmi idill három felvonásban. Ám ez nem a környezetre, hanem a fiatalok között kialakuló kapcsolatra igaz.
„A szerelem oly erőteljesen ragyog ki ebből a szigorú, a szegénység által uralt környezetből, hogy ettől válik idillikussá a történet. A szegénység táptalaján győzedelmeskedik a líra” – vallja a rendező, Horváth Csaba.
„Az előadásban a tánc, a mozgás, a gesztus azonos értékű lesz a verbális szövettel, miközben megszólal benne a lírai motívum, a szerelem. Két fiatal történetét meséljük el, akik egymásba szeretnek, de a környezetük minden akadályt eléjük gördít. Mindketten szegény sorból valók, és mindkét család azonos erővel próbálja megakadályozni szerelmük kibontakozását. A fiút egy gazdagabb lánnyal házasítanák össze, a lányt pedig egy jómódú, polgári miliőből származó férfihoz adnák” – mondja az előadás rendezője.
Színpadkép: Horváth Csaba Zene: Dresch Mihály, Lukács Miklós, Balogh Kálmán Dalok: Nagy Norbert e.h.
Claude Magnier legendás bohózatában Louis de Funès 13 év alatt több mint hatszázszor játszotta Barnier szerepét – amit filmen később Sylvester Stallone tett ismertté az egész világon.
A @LL3t4rgIA alkotóinak új előadása, a 4-6 a mai magyar fiatalok kilátásait vizsgálja az érettségi utáni időszakban. A produkció nemzeti és polgári ünnepeinken keresztül bontja ki kérdésfelvetéseit, és arra tesz kísérletet, hogy egy mai fiatal felnőtt nézőpontjából értelmezze: mit jelent ma magyarnak lenni. A helyszín a budapesti Nagykörút ikonikus pontja, a 4es6os kocsma, amely egyszerre kiindulópont és érkezési hely – akárcsak a várost átszelő villamos.
Van egy éjszaka, amikor a valóság csendben átadja helyét a képzeletnek. Amikor a karácsonyfa alatt megbújó játékok életre kelnek, az idő megáll, és minden ismerős tárgy új jelentést kap. A Győri Balett új Diótörő-előadása ebbe a különös, titkokkal teli világba hívja a nézőt.