A Pillangó ballada az átalakulás, a kilépés, a változás nehézségének költői képeit sorolja. A játék a ballada műfaját idézi szerkezetében is: a refrének, ismétlődések, a vissza-visszatérő motívumok, elvarratlan szálak díszítik, szövik át. Ki nem mondott gondolatok, el nem mozgott gesztusok fojtogató hiányát érzékelteti alkotója. A koreográfia a folyamatos változásokat s egy személyes történet végét, az elmúlást ragadja meg képeiben.
Napfényben fürdő görög sziget. Mindent körbeölelő csillogó türkiz tenger. Hangulatos tavernák, ínycsiklandó étkek, mavrodaphne… Egyszerűen idilli - tökéletes felkeresni, ott időzni, visszatérni – s persze élni. Donna Sheridan, a független, céltudatos asszony ezt a nem mindennapi környezetet választotta otthonául, és itt született húsz évvel ezelőtt Sophie is, a lánya. Sophie, aki édesanyja szemléletétől eltérően mindig is szenvedélyes szerelemről, hatalmas fehér esküvőről álmodott, elvágyik e csodálatos mediterrán szigetről. A nagy utazást azonban nem egyedül, hanem választottja, Sky oldalán tervezi elkezdeni. Házasságkötésüket mindössze egy apróság árnyékolja be: Sophie szeretné, ha édesapja vezetné oltárhoz, akit azonban nem ismer...
1905. Elárverezik a párizsi Operaház teljes hajdani berendezéseit. Többek között egy csillárt, amely a kikiáltó szerint egy máig sem tisztázott baleset okozója volt. A baleset tetteseként az Operaház titokzatos Fantomját emlegették.
Az est emlékezetes élményt ígérő találkozás a bachi életmű egyik legnevezetesebb műcsoportjával és megismerkedés a japán historikus mozgalom élenjáró együttesével.