Claude Magnier vérbeli párizsi volt. Ott született 1920-ban és ott is halt meg 1983-ban. Mesterségét tekintve színész, író, TV-játékok és filmek szerzője. Bár sokat publikál, világhírűvé egyetlen bohózata tette, az 1967-ben írt Oscar. A műből (nem számítva a TV-játékokat) két híres film készült. A középkorúak (1967) Louis de Funès, a fiatalabb korosztály (1991) Sylvester Stallone főszereplésével láthatták.
A bohózat története alapjában véve csöppet sem bonyolult: Pierre Barnier, gazdag párizsi szappangyár-tulajdonos rájön, hogy Albert Leroi, a könyvelője nagy összeget lopott ki a cég kasszájából.
Mindez nem elég, mikor Barnier felelősségre vonja, védekezés helyett megkéri a gyáros lányának kezét. Ettől fogva félreértések és bonyodalmak sorozata pereg le előttünk, szinte követhetetlen sebességgel és intenzitással. Mire valamennyi probléma megoldódik – természetesen mindenki legnagyobb megelégedésére – könnyesre nevethetik magukat a nézők.
...Jó, jó, de ki az az Oscar?
Bruscon (Alföldi Róbert), a Nemzet Színésze, kis társulatával vendégjátékra érkezik. Az új és ismeretlen helyen azonban szinte mindennel baja van. És csak pár óra van az előadás kezdéséig.