Az OMMA-ban Nagy József (Josef Nadj), a magyar származású, világhírű koreográfus nyolc táncosból álló csapatot állított össze, a táncosok Maliból, Szenegálból, Elefántcsontpartról, Burkina Fasóból és a két Kongóból származnak. Az előadást az általuk hozott sokféle hatás, kultúra, mozgás és történet hatja át; mindenki a saját nyelvét, identitását, saját táncát képviseli, mégis, csoportjuk szinte egyetlen testté válik. Az egyén és a közösség ezen viszonya elvezet minket az ember mint egyetemes lény megmutatásához.
Az OMMA a tánc gyökereihez nyúlik vissza, melynek a mozgás a lényege, s az univerzum a horizontja. A dolgok eredetét keresi és a koreográfus azon feltevését igyekszik bizonyítani, mely szerint a tánc az emberiséggel együtt született. Ha ez így van, akkor a tánc és a mozgás forrásához való visszatérés nem egyenlő-e a világegyetem eredetéhez való visszatéréssel?
Az élet körforgását vizsgálva az előadás valami lényegire mutat: arra a képességünkre, hogy valóban meglássuk és észrevegyük a körülöttünk lévő világot, hogy felismerjük a mélyen bennünk rejlő dolgokat, közös sorsunkat. Így az ógörög OMMA szó jelentése új megvilágításba kerül: a „szem”, illetve mindaz, „amit látunk vagy nézünk”.
Az előadás hossza 55 perc szünet nélkül.
NAGY JÓZSEF (JOSEF NADJ)
A tánc mindenekelőtt “a találkozások színhelye” – így határozza meg munkáját Nagy József (Josef Nadj). Koreográfusi szerepén túl határok és korlátok nélküli művész: táncos, képzőművész és fotóművész, aki folyamatosan új formákat keres, akinek a látásmódja költői és szenvedélyes,
A lehető legmélyrehatóbban vágyik az ember megismerésére folyton az igazságot keresve. Táncszínházi előadásait – az 1987-es Pekingi kacsától (Canard pékinois) a 2018-as Mnémoszünéig (Mnémosyne) – feszült és szenvedélyes koreográfia jellemzi, melyekben az ünnepélyesség és az együttérzés, a mélység és a humor váltakozik. Akár olyan szerzők ihletik meg, mint Beckett, Kafka vagy Michaux, akár a festészet van hatással előadásaira (mint pl. a Miquel Barcelóval közösen létrehozott produkciójában), a művész munkáit a korlátlan szabadság jellemzi. A valóság és a fantázia, a hagyomány és a modernitás között ingadozva a lényeget kutatja: az ember önmagához való viszonyát. Mert Nagy számára a tánc alapvetően humanista cselekedet. Munkáiban az emberiség nagy mítoszaiból merít összefonva művészeti ágakat és kulturális utalásokat – ezáltal hozva létre egy egyetemes nyelvet.
Nagy művei az évek során a kortárs táncművészet referenciáivá váltak. Franciaországon belül gyakorolt hatásán túl (a párizsi Grande Halle de La Villette-ben ő javasolhatott előadást 2014-ben; a 2006-os Avignoni Fesztivál kiemelt művészeként a „határok nélküli alkotó” elnevezést kapta) munkásságát világszerte elismerik és ünneplik. Öt kontinensen, közel 50 országban több mint 400 000 nézőt ragadtak magával a művei fontos nemzetközi helyszíneken.
Nagy József 1995 és 2016 között a Centre Chorégraphique National d’Orléans igazgatója volt. 2017-ben Párizsban megalapította új társulatát, az Atelier 3+1-et.
Közreműködők
Koreográfus: Josef Nadj
Szereplők: Djino Alolo Sabin, Timothé Ballo, Abdel Kader Diop, Aipeur Foundou, Bi Jean Ronsard Irié, Jean-Paul Mehansio, Marius Sawadogo, Boukson Séré
Művészeti munkatárs: Ivan Fatjo
Fény: Rémi Nicolas
Hangzás világ: Tatsu Aoki & Malachi Favors Maghostut, Peter Brötzmann & Han Bennink, Eureka Brass Band, Jigsaw, Lucas Niggli, Peter Vogel
Technikai rendező: Sylvain Blocquaux
Hangmérnök: Ivan Fatjo or Steven Le Corre or Pierre Carré
Produkció és turné: Bureau PLATÔ – Séverine Péan, Mathilde Blatgé
Executive producer: Atelier 3+1
Együttműködő partnerek: Les Nuits de Fourvière, Festival International de la Métropole de Lyon | Les Théâtres de la Ville de Luxembourg | Le Trident, Scène Nationale de Cherbourg-en-Cotentin | MC 93 – Maison de la Culture de Seine-Saint-Denis | La Comédie de Valence, Centre dramatique national Drôme-Ardèche | Charleroi danse, centre chorégraphique de Wallonie – Bruxelles | Le Grand Angle – Scène régionale / Pays Voironnais | Les Salins, Scène nationale de Martigues | Centre chorégraphique national de Tours / Thomas Lebrun (Accueil studio) | Théâtre des Quatre Saisons – Scène Conventionnée d’intérêt national «Art et Création»
Támogatók: Ministère de la Culture – DRAC île de France | Région Ile-de-France | Teatroskop, a program initiated by the French Institute, the Ministry of Culture and the Ministry of Europe and Foreign Affairs | Angers – Centre National de Danse Contemporaine | CN D – Centre national de la danse | La Briqueterie – CDCN du Val-de-Marne | la Scène nationale d’Orléans
Hírek
