Ibsen Nóra című darabja máig érvényes kérdéseket feszeget. Szerzője
számára pedig – akit a polgári dráma megteremtőjeként tisztelnek –
1879-ben meghozta a világhírt.
Szinopszis:
Kapcsolatainkban szerepeket játszunk, amelyek számunkra előnyösek. De
vajon meddig kényelmes egy szerep és mikor válik önmagunk számára is
terhessé? Csalódni valakiben fájdalmas dolog. De vajon nem azért
csalódunk, mert olyan tulajdonságokkal ruháztuk fel a másik embert,
melyek csak a képzeletünkben éltek? A másik embert miért nem akarjuk
igazán megismerni és olyannak látni, amilyen, azért szeretni, amilyen?
Miért alkotunk skatulyákat, amikbe belegyömöszöljük és bezárjuk? Vagy
éppen önmagunkat zárjuk ketrecbe, amikor lefektetjük egy kapcsolat
szabályait? Ha egy nő otthagyja a családját, hogy rátaláljon önmagára,
az helyeselhető individualizmus, botrányos feminizmus, vagy felelőtlen
önzés? Az, hogy korábban idillinek tartotta házasságát, az naivitás,
vagy az önérdek kényelmessége?
Sahriár király szíve kővé dermedt – árulás és fájdalom zárta börtönbe a lelkét. Amikor elé vezetik Seherezádét, a rabnőt, minden megváltozik. A lány, hogy életét mentse, mesélni kezd.
Egy miniszter pályafutásának csúcsa felé közelít, ugyanis reményei szerint az államfő hamarosan őt bízza meg kabinetváltással, egyúttal pedig megkapja miniszterelnöki kinevezését. Ám ember tervez... ugyanis barátja, Bouladon képviselő szokatlan kéréssel keresi meg: szeretné a miniszter feleségét egy hétre elvinni a Zöld-foki szigetekre, és ha ezt a kérését megtagadja, felfedi a miniszter féltve őrzött titkait. A miniszter megpróbálja megvesztegetni, sőt, még egy szexéhes csere nőt is felajánl. De, hogy mi lesz a történet vége, utazik-e Bouladon bárkivel a szigetekre, és lesz-e miniszterelnöki kinevezés, arra derüljön fény akkor, amikor megnézi ezt a kacagtató komédiát.