Ha egy darabban négy nő él egy lakásban, abból béke sose lehet! Mert ha a
háztulajdonosnak a példának okáért mondjuk táviratot van kedve feladni,
biztos, hogy az albérlőknek, de még a szobalánynak is kedve kottyan
ugyanazt megtenni. Ki a lakást akarja kiadni, ki önmagát eladni. Van aki
modellt keres a festményéhez, a másik meg tanítványt a zongorához. A
megszólított urak pedig érkeznek is szép sorban. De, hogy nem abban a
sorrendben, ahogyan azt a hölgyek várják, abban biztosak lehetünk.
Főleg, ha az írót Marc Camolettinek hívják, és nem más ő, mint korának
legnagyobb bohózat szerzője. A keveredések, félreértések hahota fakasztó
ötletei pedig üzemszerűen dőlnek az író tollából. Mint a néző a
nevetéstől. De addig nem szabadulhatunk az őrülettől, míg „legatyásodva”
minden kandúr a párjára nem lel. Gyorsan elszalad az a két fergeteges
felvonás, és mire a csomók kibogozódnak elfelejtjük minden hétköznapi
búnkat, bajunkat. Camoletti biztosra megy! Főleg ilyen szereposztással!
A történetben szereplő többi szimbolikus szereplővel együtt, Pinokkió mintha mindazokat az érthetetlen vagy félreértett vonásokat testesítené meg, amelyek a kamaszkor sajátjai. E korszak gyötrelmei annak a felnőtt társadalomnak a tükörképei, amely elvesztette önmaga hitelességét, és válságba került.
A Budapesti Operettszínház új bemutatója egyesíti az operett műfajának legnemesebb hagyományait és a Nagymező utcai teátrum lenyűgöző, 21. századi színpadi…
Hírek
Jegyvásárlás
