Vilde Frangot egyetlen zenerajongónak sem kell bemutatni. A virtuóz és érzékeny norvég hegedűművész szerencsére egyre gyakrabban fordul meg Budapesten, így a BFZ koncertjein is, minden alkalommal felejthetetlen élményt nyújtva a közönségnek. Ezúttal Stravinsky hegedűversenyét játssza, amely különleges helyet foglal el a hegedűirodalomban.
Nincs aktuális előadás
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2020. november 21. szombat, 15:30
Vilde Frangot egyetlen zenerajongónak sem kell bemutatni. A virtuóz és érzékeny norvég hegedűművész szerencsére egyre gyakrabban fordul meg Budapesten, így a BFZ koncertjein is, minden alkalommal felejthetetlen élményt nyújtva a közönségnek. Ezúttal Stravinsky hegedűversenyét játssza, amely különleges helyet foglal el a hegedűirodalomban. A szerző nem ismerte jól a hangszert, el tudott vonatkoztatni a bevett szokásoktól, és valami egészen újat hozott létre. Akárcsak a hegedűverseny, Enescu két román rapszódiája szintén a művészet fellegvárában, Párizsban született – közülük az ismertebb, a „csűrszagú”, táncos első rapszódia nyitja a koncertet. Zárásként Prokofjev gyakran félreértelmezett 5. szimfóniája szólal meg, amely a szerző nyilatkozata ellenére sem a háborúról szól.
Liszt és Dvořák után a románok nemzeti szerzője, George Enescu is nekilátott feldolgozni hazájának népzenei kultúrkincsét. Hiába nevezte őket később „ifjúkori bűnöknek”, a tizenkilenc évesen komponált román rapszódiák máig a szerző legismertebb művei közé tartoznak. Improvizatív hangulat, egzotikus hangkészlet, élénk ritmusok és az ún. lautar tánczenében található elemek jellemzik őket. Az 1. rapszódia fafúvósokon megszólaló népdalidézettel indul, amihez fokozatosan csatlakozik a többi hangszer. A romániai cigány stílust Enescu főként első hegedűtanárától, Lae Chiorutól leste el.
„Az egyik legizgalmasabb befejezés, amit Stravinsky valaha írt” – vallotta a szerző életrajzírója, Robert Craft a Hegedűverseny fináléjáról. Pedig a darab sikerében Stravinsky korántsem volt biztos. Hangszerismereti hiányosságai miatt csak Hindemith unszolására fogadta el a felkérést, meg persze annak az ígéretnek a hatására, hogy a darab címzettje, a hegedűművész Samuel Dushkin a komponálás alatt mindvégig konzultál majd vele. Az összes tétel elején ugyanaz az akkord áll, amit Stravinsky először egy szalvétára jegyzett fel. Amikor Dushkin játszhatónak ítélte, hamar papírra vetette a teljes művet. Az ikonikus akkordot a Bachtrack kritikusa szerint Vilde Frang „lézerszerű pontossággal” szólaltatja meg. A tételek barokk műfajokra utaló címeivel (Toccata, Aria I, Aria II, Capriccio) Stravinsky Bach előtt tiszteleg: bár a más szerzőkhöz való hasonlítgatást határozottan ellenezte, a barokk mester számára is példaértékű volt.
A 2. világháború végéhez közeledve a Szovjetunió vezetése biztos volt saját diadalában, és a nemzet művészeitől is elvárta, hogy osztozzanak optimizmusában. Prokofjev egy hivatalos nyilatkozatban ki is jelentette, hogy 5. szimfóniája „az emberi szellem nagyságát” hirdeti, ám a darab tele van olyan zenei idézetekkel, amelyek másról árulkodnak. A mérsékelt tempójú nyitótételt követően a scherzóban a Hamupipőke mesebeli részletei szólalnak meg, a lassú tétel pedig a Rómeó és Júlia nosztalgikus hangulatát árasztja. A művet ironikus finálé zárja.
1958, nyara – Éktelen drága gyémántot hoznak a Minneapolis City Bankba. Egy notórius fegyenc megszökteti magát, hogy lecsapjon a kőre, közben beszáll mellé a kretén haverja, a szélhámos csaja, meg egy… karbantartó. Elcserélt személyazonosságok, titkolt tervek, szerelmi háromszögek, és egy város, ahol lassan a díszpolgár is gengszter. Ludwig herceg gyémántja pedig csak arra vár, hogy valaki, végre, lopja már el.
A háború mindent elvett tőlük – az otthonukat, a családjukat, a gyermekkorukat. Bandába verődve, éhesen és fázva járják az utcákat, hogy valahogy túléljenek. Mégis kapaszkodnak az életbe.
Az őszinte barátság meséje ez. Megmutatja, hogy nem baj, ha valaki értéktelennek tart, másnak talán attól leszel a legszerethetőbb, amit korábban nem is tudtál magadról. A lyukas hordó, a törött létra és a fogatlan gereblye a szemétdombra kerülve fellázad és elmenekül, de ezzel végül a Fecskefiút és a Rózsalányt is megmentik.
Kalandos életet élő vándorcigányok és hatalmukkal visszaélő, galád, mégis nevetséges nemesek a főszereplői a klasszikus Jókai-regényből, A cigánybáróból készült adaptációnak,…
Hírek
