A Moderato cantabile a szenvedélyről szól, a hiányról; az érzelmi életet idézi fel, a szerelemről próbál mesélni anélkül, hogy beteljesítené, pusztán kirajzolja az alatta megbúvó térképet. A színpadon szoba – téren és időn kívül -, mely meghatározott, állandó minták szerint létezik. A figurák ebbe a térbe érkeznek, a “máshol levés” terébe, ahol kitörölhetetlen nyomot hagynak maguk után: különböző ösvényeken indulnak el, melyek barázdanyomain a szabadság terei sejlenek fel, ha mégoly illuzórikus és illékony formában is.
Az évszakok múlása és az emberi életút fejlődése közti szimbolikus párhuzam evidencia, melyet ezúttal a „női szemszög” tesz különlegessé. Nagy Kriszta Tereskova Feminizma című írásában a még gyermek leány félénken közelít a másik nemhez, de hiába kapcsolódik bárkihez is, a titokzatos világ kapuja nem tárul ki előtte. A felnőttként erős akarattal bíró, kiteljesedett nő azzal szembesül, hogy nem érdemel figyelmet, csak a teste, a nőisége „bevetésével”. Megpróbál tehát ennek a helyzetnek megfelelni, de a csömörből gyűlölet lesz. Hiába a siker, a véres győzelem, egyedül marad. Legszebb táncát végül a Halállal táncolja el.
Szegedi Kortárs Balett és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója
Az Őrült Nők Ketrece egy olyan hely, ahol mindenki az lehet, aki. Vagy épp az, aki lenni akar. De ha muszáj másnak mutatnod magad, mint aki vagy? Hit, remény, szeretet, munka, család, haza, tegnap, ma, holnap, én, te – és ketten együtt.
Egy vagyonos üzletember hirdetést ad fel: néhai üzlettársa fiát keresi, szeretné tisztességesen, rengeteg pénzzel megjutalmazni. Billy bejelentkezik, mint jogos örökös,…
Figyelem! A vásárlási időkorlát hamarosan lejár!
becsült lejárati idő:
00:00
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!